Szerintem az energiafelhasználást illetõen, aki megengedheti magának, az már ma olyan házat terveztet, építtet, amely energetikailga optimalizált. Sajnos tömegében nem megoldható. Ahogy pl. a panelházak szigetelése, nyílászárócseréje sem az (még állami támogatással sem). Saját példám: Egykörös a fûtési rendszer, amit két házanként egy kis gázkazán lát el hõvel. Én földszinten lakom, normális esetben itt hûvösnek kellene lennie, ám csukott ablakok mellett 26-27 fok van. Lezárni nem lehet a radiátort, és ha nem akarok megdögleni, szelõztetek. Ezt csinálja az összes lakótárs. A fûtõt nem érdekli, hogy melegünk van... Szóval tavalyelõtt lett volna pályázati lehetõség kicseréltetni a nyílásszárókat, felét fizette volna az állam, így a lakásonkénti összeg cirka 350 000- lett volna... Senki sem szavazta meg. Részint azért, mert szinte senkinek nincs ekkora összege lezsírozva, részint meg azért, mert minek új ablak, ha ugyanúgy nem tudod lezárni a radiátort?
Állítólag jövõre átépítik a fûtésrendszert két körösre, így már lehet lezárni is. Alig várom. Ezt követõen jöhet majd a korszerû nyílásszáró...
Szerintem sok helyen hasonló a probléma. Panelban nem a leggazdagabban élnek, így szinte sehol sem tudtak annyi pénzt összeszedni, ami az önerõben kellett volna az állami támogatás lehívásához. Ezért is mert belevágni az állam egy ilyen típusú támogatási rendszerbe szerintem.

Érdekes továbbá az, hogy a régi parasztházak (akár a vályogházak) sokkal jobban bántak a bent lévõ hõvel. Kezdve azzal, hogy a kicsike, mély ablakokon nyáron nem nagyon sütött be magasan járó nap, így benn jó hûs volt. Télen viszont besüt, hisz alacsonyan jár, ekkor meg fûtötte a házat a napfény.
Ilyen apróságokkal is sokat lehetne spórolni. Az építészek ezt tudják is, csak ha a megrendelõ nem ilyet kér, nem fognak ilyet tervezni sem...

A megújuló források kihasználása pedig kisebb településeken érdemes elsõsorban. Nyilvánvaló, hogy nem ipari méreteket tud ellátni pár szélkerék. Azonban egy falut például igen. Nem szabad lekicsinylõen beszélni errõl a lehetõségrõl sem, persze amellett, hogy a megoldás másik felén is - ipar ellátása - is gondolkodunk. Bár azt se feledjük, hogy ipari szempontból a nagy energiaigényû ágazatok szépen visszafejlõdtek nálunk, és a meglévõkben is lehetne sokat ésszerûsíteni.
Itt is belép a globalizmus, mint probléma. Egy adott kis körzetet áruval ellátó kisüzem nem tud gazdaságosan mûködni mindaddig, míg megéri többezer kilométert utaztatni a világ túlfelérõl a cuccot hozzánk... Az meg már senkit sem érdekel, hogy ez mekkora szennyezéssel jár - önmagában a szállítás is, no meg pl. Kína micsoda környezeti hatással van akár vegyipari, akár mûanyagipari termékeivel...