A következő idézet a Szegedi Napló 1922. február 9-i számából való.

Azokban a napokban igen vastag hótakaró borította be az ország délkeleti részét, íme néhány klímaállomás maximális értéke:
Kunhegyes: 47 cm,
Békéscsaba: 43 cm, 
Kaba: 47 cm,
Szarvas: 40 cm,
Kunszentmárton: 40 cm,
Szentes: 60 cm,
Orosháza: 44 cm,
Szerep: 42 cm,
Sándorfalva: 48 cm. 

Mindezeket szem előtt tartva érdemes olvasni az alábbi sorokat:

"Furcsa, de úgy van, hogy a mi gyermekkorunkban stílusosabb volt az esztendő.
(...)
Ha Erzsébetre, vagy legkésőbb Katalinra nem esett le az első hó, a rendhez szokott emberiség már megütődött. 
- Hát ez mi? A világ kereke fordult ki tán a helyéből? 
A mai gyerek nem ismeri az igazi telet, csak a külső kellemetlenkedéseit látja.
(...)
Fehér volt a karácsony, fehér ujesztendő, Három királyokkor már jégkirálynőt választott a korcsolyapálya szabad királyválasztó pártja s hosszú heteken át jelezte a sarki zászló, hogy van jég.
(...)
Február még mozgott egyet, de gyertyaszentelőkor napsugaras volt a világ, az ereszet jégcsepjei bágyadtan olvadoztak s a hónap végén már kifelé mentünk minden télből, ha a tavasz nem is rontott ránk átmenet nélkül, sokszor egyetlen meleggel. De tudtuk mi a tél, hozzáedződtünk, nyolc-tiz fokos hideget szívesen fogadtunk. 
Ne higyjék, hogy az öregedő ember szentimentálizmusa okoskodik bele a meteorologiába, a természet járása határozottan megrokkant, kapkodó, szabálytalan lett."

Hát úgy tűnik, tényleg nincs új a nap alatt. vidám