Ma 10 éve, 2011. június 6-án életem legmeghatározóbb osztálykirándulása volt az időjárás miatt. Emlékszem, egy hétfői nap volt.
Már kora reggel kezdődött a móka, mikor otthon Pilisvörösvárról utaztam a Nyugati pályaudvarig.
Nagyjából féltávnál Üröm magasságában egy jóféle zivatart sikerült kifogni. Csak úgy reccsentek a közeli lecsapók.
Még a mozgó vonatból is lehetett hallani őket, pedig akkor még bőven nem a FLIRT-ök jártak ( azok 2018. áprilisa óta járnak a Budapest-Esztergom vasútvonalon ), hanem még a Siemens Desiro dieselek.
A Nyugatiban találkoztam a többiekkel, és elindultunk Vácig a vonattal.
Vácnál leszálltunk, elsétáltunk Verőcéig, majd onnan elindultunk az erdei kisvasúttal a zebegényi végállomásig.

Börzsönyi túra volt beiktatva aznapra osztálykirándulás gyanánt, de előtte gondoltuk bográcsozunk egyet a tisztáson.
Az alapanyagok felvágásáig jutottunk, mígnem dél körül délnyugati felől közeledett egy squall -line.
Gyorsan szedelőzködtünk össze, nem volt sok időnk, gyorsan mentünk vissza a zebegényi kisvasút várótermébe.
Hamar elért minket a squall-line brutál erős zivatar tevékenység, felhőszakadássszerű esőzés, borsónyi jégeső, erős széllökések kíséretében.
A vihar mikor csitult, addigra pont indult is vissza a kisvasút Verőcéig, majd onnan Vácig gyalogoltunk, majd Váctól utaztunk vissza a Nyugatiig, onnan pedig mindenki amerre látott. Az osztálykirándulás hamar végetért.
Királyrétről - vissza a Nyugatiig szinte végig csapadék és zivatar tevékenység közepette utaztunk, aztán mikor a Nyugatiból hazaértem volt egy kis szünet, majd miután hazaértem, utána egészen késő estig non-stop jöttek futószalagon a zivatarok dny felől.
Micsoda egy nap volt ez konvektív szempontból a főváros és környékén! De imádtam! nevet