Ha már az energiáról, a párolgásról, meg az éghajlatról van szó, akkor idekívánkozik egy érdekesség, amirõl 2 napja volt egy dokumentumfilm az egyik német tévében. Nem tudom, ki hallott már a 30-as években egy német mérnök által megálmodott Atlantrópa-projektrõl, de elég hajmeresztõ. Csak azért nem épült meg, mert a háború elõtti fegyverkezéssel elfoglalt országok (elsõsorban a német III. Birodalom) nem voltak hajlandók pénzt költeni ilyesmire. Kész szerencse...

Szóval az alapötlet az volt, hogy építenek egy-egy marha nagy gátat a Gibraltári-szorosra meg a Boszporuszra, és ezáltal korlátozzák a Földközi-tengerbe a víz bejutásának lehetõségét. Kiszámolták, hogy a párolgás akkora, hogy ettõl a beavatkozástól a Földközi-tenger vize gyors fogyásnak indulna, mert a Nílus meg még néhány relatíve kisebb folyó nem ad elegendõ utánpótlást. A terv az volt, hogy kb. 200 méterrel (!) lejjebb eresztik így a vízszintet. A célok között szerepelt az, hogy innentõl kezdve hatalmas mennyiségû villany lenne termelhetõ Gibraltárnál, valamint hogy a tenger vízfelületének kb. 20 százaléka szárazfölddé válna és benépesíthetõ lenne, végül pedig az, hogy szárazföldi kapcsolat alakulna ki Szicíliánál Afrika felé, ami megkönnyítené a kontinens végleges gyarmatosítását. A megtermelendõ energiát többek között arra akarták használni, hogy mesterségesen sótalanított vízzel lássák el a Szaharát, ami ezáltal szintén benépesíthetõvé válna.

Azt persze szépen figyelmen kívül hagyták, hogy ettõl a Földközi-tenger egy a Holt-tengerhez hasonló sûrû sóstóvá válna, meg hogy a felszabaduló parti sáv se lenne túlzottan termékeny, és amúgy se szerencsés egyetlen létesítménytõl ekkora területet és népességet függõvé tenni. De a legkomolyabb tény, amit teljesen figyelmen kívül hagytak, az az éghajlatra gyakorolt hatás. Ezt még ma, a számítógépes szimulációk korában se bírnánk pontosan megjósolni... Nekem már az is szellemi kihívást jelent, hogy egyáltalán rájöjjek, milyen irányba befolyásolná ez a projekt az éghajlatot.

Egy ekkora beavatkozáshoz képest a szibériai folyók megfordítgatása vagy az öntözés miatt az Aral-tó kiszárítása csak gyerekes játszadozásnak tûnik... de ma már tudjuk, hogy ez is megengedhetetlenül nagy beavatkozás volt a természet rendjébe.