Időjárási visszatekintő
Hasznos linkek
>> OMSZ állomáshálózata (2013 év végi állapot)
A tél- és hó mániám a hetvenes évek elején kezdődött. Makón születtem, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy "délkelet mindig szív" ( ). Viszont azt is, hogyha egyszer oda berohad a tél, csak ÉK-en nehezebb kirobbantani. A 70-es évek első felében volt néhány ocsmány telünk. Csak vártuk a havat, de nem jött. Óriási volt a kontraszt a 60-as évekhez képest. A karácsony a sarat, meg az apró szemű esőt jelentette.
Aztán jött 76 februárja, amikor egy depressziós novemberi jellegű délutánra meg estére egy fehéren gőzölgő hajnal, meg reggel következett. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a barna hódfarkú cserepes tetők, meg a 80-100 éves füstölgő téglakémények igen csak homályosan látszanak a szakadó, szél kergette hó mögött. Az iskolában is mindenki be volt zsongva, diáktól hivatalsegéden (Jani bácsi, Ica néni, meg Teri néni) keresztül mindenki. Az órákon az egész iskola az ablakokon bámult kifelé, tanítani nemigen lehetett. Az egyik osztálytársam meg is jegyezte, hogy "ez nem igazi tél, mert nem marad meg a hó az ágakon!" (Dél-alföldi lányka volt, ritkán látott szelet )
Estére már az utcánk is más dimenziókat kapott. Megnőtt a kocsiút szintje, a vízelvezető árok eltűnt a hótakaró alatt. Este a nővéremmel meg a húgommal rávettük apánkat egy sétára. Az aszfaltozott kocsiutakon csak úgy csillogott a lámpafényben az autók által letaposott hó. (A kocsiúton mentünk, mert a járdákat még nem volt ideje lepucolni a jó makóiaknak. Nem voltak ekkora havakhoz szokva.(-)
"Mosmá' azé" röndösen minuszozik.!" - jegyezte meg apám. Igaza is volt, mert a nappali 0-ról addigra már -3ra ment le a hőmérséklet.
Akkor tűnt fel először, hogy a hóban a járművek hangja alig hallatszik. Mintha a forgalom is aludna. Jöttek is mögöttünk az autók, de egyik sem dudált. (Kegyelmi állapot? Mindenki unta már a takony teleket.)
A hosszú sétát a templomkertben fejeztük be. A templomhoz vezető dupla fasor által szegélyezett gyalogút úgy mutatott a fehér ég alatt, mint valami gregorián lemez borítója.
Visszagondolva, az 20 centis alföldi hó tyúkfing volt azokhoz a havakhoz képest, amiket itt a Dunántúlon tapasztaltam azóta. Mégis, micsoda tél volt!(-:
Aztán jött 76 februárja, amikor egy depressziós novemberi jellegű délutánra meg estére egy fehéren gőzölgő hajnal, meg reggel következett. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a barna hódfarkú cserepes tetők, meg a 80-100 éves füstölgő téglakémények igen csak homályosan látszanak a szakadó, szél kergette hó mögött. Az iskolában is mindenki be volt zsongva, diáktól hivatalsegéden (Jani bácsi, Ica néni, meg Teri néni) keresztül mindenki. Az órákon az egész iskola az ablakokon bámult kifelé, tanítani nemigen lehetett. Az egyik osztálytársam meg is jegyezte, hogy "ez nem igazi tél, mert nem marad meg a hó az ágakon!" (Dél-alföldi lányka volt, ritkán látott szelet )
Estére már az utcánk is más dimenziókat kapott. Megnőtt a kocsiút szintje, a vízelvezető árok eltűnt a hótakaró alatt. Este a nővéremmel meg a húgommal rávettük apánkat egy sétára. Az aszfaltozott kocsiutakon csak úgy csillogott a lámpafényben az autók által letaposott hó. (A kocsiúton mentünk, mert a járdákat még nem volt ideje lepucolni a jó makóiaknak. Nem voltak ekkora havakhoz szokva.(-)
"Mosmá' azé" röndösen minuszozik.!" - jegyezte meg apám. Igaza is volt, mert a nappali 0-ról addigra már -3ra ment le a hőmérséklet.
Akkor tűnt fel először, hogy a hóban a járművek hangja alig hallatszik. Mintha a forgalom is aludna. Jöttek is mögöttünk az autók, de egyik sem dudált. (Kegyelmi állapot? Mindenki unta már a takony teleket.)
A hosszú sétát a templomkertben fejeztük be. A templomhoz vezető dupla fasor által szegélyezett gyalogút úgy mutatott a fehér ég alatt, mint valami gregorián lemez borítója.
Visszagondolva, az 20 centis alföldi hó tyúkfing volt azokhoz a havakhoz képest, amiket itt a Dunántúlon tapasztaltam azóta. Mégis, micsoda tél volt!(-: