Globális jelenségek
A jelentésükbõl és adatokból kiderül, hogy hasonlóan meleg periódus utoljára a 800-as, 900-as években volt. Melyeket az 1000-es évek egyik leggyorsabb lehûlése követte, melyben töttször is befagytaka tengerek Európában és pl Franciaországban is fél évig volt hótakaró a feljegyzések szerint (Réthly A.). 1011 valószínûleg mindenidõk leghidegebb telei közé tartozik, mely során a Níluson is jég képzõdhetett. A legfigyelemre méltóbb az õ vizsgálataik szerint is a rendkívüli szélsõségesség mely a kis jégkorszak beálltáig jellemzõ volt (látható a nagy szórás, mely csökken, majd ismét növekszik a XX. századra).
Noha elsõsorban Alpok térségére mérvadó a jelentéseik és eredményeik, mégis az egyes szakaszok a klímatörténelemben jól kivehetõk és hazán klímatörténetével jól egyezik (részben tõlünk is származó adatokat is felhasználatk). A Nap tevékenyéségét is figyelembe veszik, illetve ábrázolják, illetve a vulkáni aktivitást. Továbbá könnyen elképzelhetõ, hogy a Golf-áramlat nyomvonala is ilyen távon bõven változhatott, így hatva az Alpok éghajlatára is. Tény, hogy durván 6-8000 éve monoton csökken a Föld átlaghõmérséklete (GIPS CORE 2). Ilyen szempontból nézve a mostani felmelegedés, csak valami visszatornázás féle. A XX. század közepi háborúknak, robantási kísérleteknek köszönhetõen elég sok aeroszol jutott a légkörbe. "Kedvezõtlen" hatású volt a sugárzási viszonyok szempontjából a kén-dioxid kibocsátásának csökkentése (hûtõ hatású), mely a "90-es évekre jelentõsen redukálta ennek mennyiségét, és csökkent a savasesõ mértéke is. Félreértés ne essék, szükséges volt. Azonban minden egyes esemény melyet a Földön az ember elindít van egy jó és rossz oldala is. Az utóbbi évek erõteljesebb melegedéséhez hozzájárul a növekvõ naptevékenység, a növekvõ ÜHG-hatás, aeroszol csökkenés.... Legutóbb amerikai és japán kutatók, csillagászok, akik a Nap aktivitását vizsgálják arra a következtetésre jutottak, hgoy ismét gyengélkedni fog kedves Napunk, ez lehetõséget teremt esetleg kicsit hogy idõt nyerjünk az éghajlatváltozással szemben és tovább csökkentsük az ÜHG általunk kibocsátott mennyiségét. Ellenben ha jól emlékszem a japán kutatók viszont azt vallják, hogy msot még aktívabb lesz a köv periódus. Mindenesetre ha egy aktívabb naptevékenység lesz, még jobban érzõdik az ÜHG hatás. Ha esetleg elmaradna, és valóban egy újabb "minimum" idõszak lesz (mely a Nap aktivitásának periódusait tekintve igencsak idõszerûvé vált) az is elég rossz hatással lehet bolygónkra.
A médiával kapcsolatban a legtöb helyen inkább a legrosszabb forgatókönyvekrõl szólnak a lapok, hírek. Ezek közé valóban az a leginkább drasztikus lehetõség tartozik mely szerint, 2100-ra 5,8 °C-kal is nõhet a Föld átlaghõmérséklete, és ez már szinte elegendõ hogy elolvadjon Grönland jégpáncélja is akár. Persze ott a másik véglet, hogy ez akár abba is torkolhat, hogy módosul a Golf-áramlat és beköszönt a jégkorszak Európára (persze ez mindenütt máshol is megváltoztattja az éghajlatot, de erre nem igen térnek ki általában). Egy német kutató csoport, (vagy osztrák) éppen egy ilyen forgatókönyvet vizsgáltak, miszerint melegszik a Föld durván 2200-ig majd módosul a Golf-áramlat és lehûlés kezdõdik pár száz évre az észak-atlanti és európai térésgben.
Az eseményekete tekintve, illetve a klímatörténelmet, elmondható, hogy vannak szélsõséges idõjárási események gyakoriságának kedvezõ idõszakok és kevésbé szélsõségesek is, váltakoztatva egymást.
Noha elsõsorban Alpok térségére mérvadó a jelentéseik és eredményeik, mégis az egyes szakaszok a klímatörténelemben jól kivehetõk és hazán klímatörténetével jól egyezik (részben tõlünk is származó adatokat is felhasználatk). A Nap tevékenyéségét is figyelembe veszik, illetve ábrázolják, illetve a vulkáni aktivitást. Továbbá könnyen elképzelhetõ, hogy a Golf-áramlat nyomvonala is ilyen távon bõven változhatott, így hatva az Alpok éghajlatára is. Tény, hogy durván 6-8000 éve monoton csökken a Föld átlaghõmérséklete (GIPS CORE 2). Ilyen szempontból nézve a mostani felmelegedés, csak valami visszatornázás féle. A XX. század közepi háborúknak, robantási kísérleteknek köszönhetõen elég sok aeroszol jutott a légkörbe. "Kedvezõtlen" hatású volt a sugárzási viszonyok szempontjából a kén-dioxid kibocsátásának csökkentése (hûtõ hatású), mely a "90-es évekre jelentõsen redukálta ennek mennyiségét, és csökkent a savasesõ mértéke is. Félreértés ne essék, szükséges volt. Azonban minden egyes esemény melyet a Földön az ember elindít van egy jó és rossz oldala is. Az utóbbi évek erõteljesebb melegedéséhez hozzájárul a növekvõ naptevékenység, a növekvõ ÜHG-hatás, aeroszol csökkenés.... Legutóbb amerikai és japán kutatók, csillagászok, akik a Nap aktivitását vizsgálják arra a következtetésre jutottak, hgoy ismét gyengélkedni fog kedves Napunk, ez lehetõséget teremt esetleg kicsit hogy idõt nyerjünk az éghajlatváltozással szemben és tovább csökkentsük az ÜHG általunk kibocsátott mennyiségét. Ellenben ha jól emlékszem a japán kutatók viszont azt vallják, hogy msot még aktívabb lesz a köv periódus. Mindenesetre ha egy aktívabb naptevékenység lesz, még jobban érzõdik az ÜHG hatás. Ha esetleg elmaradna, és valóban egy újabb "minimum" idõszak lesz (mely a Nap aktivitásának periódusait tekintve igencsak idõszerûvé vált) az is elég rossz hatással lehet bolygónkra.
A médiával kapcsolatban a legtöb helyen inkább a legrosszabb forgatókönyvekrõl szólnak a lapok, hírek. Ezek közé valóban az a leginkább drasztikus lehetõség tartozik mely szerint, 2100-ra 5,8 °C-kal is nõhet a Föld átlaghõmérséklete, és ez már szinte elegendõ hogy elolvadjon Grönland jégpáncélja is akár. Persze ott a másik véglet, hogy ez akár abba is torkolhat, hogy módosul a Golf-áramlat és beköszönt a jégkorszak Európára (persze ez mindenütt máshol is megváltoztattja az éghajlatot, de erre nem igen térnek ki általában). Egy német kutató csoport, (vagy osztrák) éppen egy ilyen forgatókönyvet vizsgáltak, miszerint melegszik a Föld durván 2200-ig majd módosul a Golf-áramlat és lehûlés kezdõdik pár száz évre az észak-atlanti és európai térésgben.
Az eseményekete tekintve, illetve a klímatörténelmet, elmondható, hogy vannak szélsõséges idõjárási események gyakoriságának kedvezõ idõszakok és kevésbé szélsõségesek is, váltakoztatva egymást.