Bizony, nagyon jól írod, az ország simán megélne csak a földbõl és a levegõbõl, csak ehhez nem magyaroknak kéne itt lakniuk.
A becsehelyi szõlõhegyen területvásárlás közben néha elszörnyülködöm, micsoda rendezetlen, keszekusza tulajdonviszonyok vannak, ha valaki nagyobb ültetvényt szeretne létesíteni, borzalmas meló, idõ és energia összeszedni 1-2 hektárt. Ez mindent elárul.
A gyümölcstermesztést meg kellene támogatniuk olyan tudományos intézményeknek, amik célirányosan dolgozva segítik a termelést.
A dombvidékeink elképesztõen jó klímát képviselnek, többfelé bõséges csapadékkal, jó talajjal.
Voltam 2 hete Olaszországban kiviültetvénynézõben, elképedtem, micsoda gyenge talajban vannak egymás hegyén hátán a gyümölcsültetvények Link Link , volt ahol rákérdeztem az egyik ültetvényben, hogy szándékosan hordtak-e sódert a tövekhez, annyira kavicsos volt. És ott ebbõl élnek, akkor mi a sokkal jobb talajainkon milyen termésátlagokat tudnánk produkálni?
Csak sajna más szakmai háttér, más kultúra, más nép.
Sokszor eljátszottam a gondolattal, ha egy zalai falu lakosságát kicserélnék egy az egyben egy olasz gyümölcstermelõ faluéval, akkor az idekerülõ olaszok mit produkálnának 5-10 év alatt?!
Persze, gondolhatnánk hogy mindez pénzkérdés, és hogy a szegény nép nem tudna befektetni, pedig nem csupán pénzkérdés!
Vagyishogy igen, kell pénz hozzá, de akinek van pénze rá, még az is rosszul csinálja, vagy épp sehogy.
Ha van pénz, de nincs ötlet, akkor rosszabb helyzetben vagyunk, mintha van ötletünk, és pénzünk kevés.
Szerencsére vannak példák, amik igazolják a soraimat, ez tartja a lelket az emberben.