Cseppen a jégcsap, olvad a hó.
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elõ,
Belezendül a vén tölgyerdõ.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!

Link hideg havazas ______________ > Link nevet nyelvnyujtas szegyenlos szomoru
Nem kell félni, lészen még tavasz, jó idõ, suhogó lágy erdõ, zendülõ madárdal, döngicsélõ rovarok.

Kelt levelem kovász nélkül, hogy vagy édes nálam nélkül.
Szomszéd háza mellett lakunk, sarkon fordul be a kapunk.
Ha madárka lennék hozzád szállnék, ha szellõ volnék neked fújdogálnék.
Ha méhecske lennék mézet vinnék neked eleségül, s ha marha lennék elvennélek feleségül.