Úgy látszik, a makrocirkuláció nagyrészt még téli típusú, ugyanis elég szabályosan pörögnek a szinoptikai ciklusok. A hónap elején korai nyarat ránk húzó teknõ annak rendje s módja szerint elöregedett, idõjárásunkra gyakorolt hatása megszûnt. Majd új teknõ képzõdött Észak és Közép-Európa felett, mely ránk rántotta az utóbbi napok hidegét. Most már ez a teknõ is lassan a végstádiumba, a mediterrán ciklonos stádiumba ér (lásd a mostani hétvége, jövõ hét eleje idõjárása)
Ezután, ha minden rendben történik, lesz egy északi zonális intermezzó, de lehet, nagyon északon, és nagyon rövid ideig. Eközben a polárfront expanzió, hidegleszakadás és teknõképzõdés szempontjából refrakter.
Majd ismét teknõképzõdés, de úgy látszik, az új teknõ inkább tõlünk nyugatra jelenik majd meg (tipikus késõ tavaszi felállás), így legalább átmeneti, erõs melegedés okkal feltételezhetõ nálunk valamikor május elsõ dekádjában. Egyébként, ha elfogadjuk, hogy a teknõ az erõsen felmelegedett vidékek felé nyúlik, úgy nem lehetetlen a teknõképzõdésnek, ciklogenezisnek egyfajta alternálása egy grönland-azori és egy grönland-közép-európai hõgradiens vonal között. Ennek megfelelõen most mi kaptuk, a következõkben viszont nem kizárt, ismét Nyugat és Délnyugat-Európa kapja a hideget.
Felhívom a figyelmet az idei év forgatókönyvének az elmúlt évtizedekre jellemzõtõl gyökeresen elütõ voltára. Igen-igen régen volt már olyan változékony, viszonylag hûvös április-vég, május-elõ, mint amilyen most kinéz. Inkább elõoldali melegek álltak elõ az évnek ebben a részében az elmúlt 10-15 évben. Hogy ennek a rendhagyó jellegnek lesz-e kihatása a késõbbiekre (pl. a nyárelõ idõjárására), az érdekes kérdés.