Thermometer, történeted megható és felötlött bennem még Pestrõl a gyerekek "pintyházaspárjának" halála. A hím váratlanul gubbasztani kezdett, párja mellé simulva halkan csiporászott neki, már ez is megható látvány volt. A gubbasztó hím hirtelen lefordult az ülõfáról és a hátán fekve maradt a kalitka alján. Ekkor következett egy szinte emberi jelenet. A nõstény leröppent mellé és körötte ugrálva fejével lökdöste párja tetemét mint aki "ébresztgeti" vagy talpra akarja fordítani. Közel egy órán át kísérletezett "újraélesztésével". A drámai "fordulat ezután következett: az emberi beleérzéssel "párját sirató" nõstény visszarepült az ülõfára, a máskor életvidám folyton röpködõ madárka gubbasztani kezdett majd õ is lefordult holtan. Sose voltak betegek, többször is raktak tojást, általában vidám és kedves lények voltak, esténként gyakran az ülõfán összesimulva vagy a fészkükben halkan csiporásztak egymásnak (a nõstény a fészekben a hím a fészek peremén ülve) öröm volt nézni kölcsönös ragaszkodásukat. Emberi beleérzéssel szemlátomást "szerették egymást" ezért hajlamos vagyok feltételezni hogy a nõstény "utána pusztult párjának" bánatában. Ezért én elhiszem történeted "antropomorfizmusból" fakadó megítélését hiszen oly keveset tudunk az állatok "lelkivilágáról" hasonlóan ahhoz ahogy sok ember valódi lelkivilágát sem ismerjük igazán csupán a felénk mutatott "vasárnapi arcukat", csak tetteikbõl/megnyilvánulásaikból itélhetünk jól vagy rosszul és akkor is tévedhetünk nemegyszer...