A kotlóstyúkok hõsiességérõl nekem is van egy történetem. A csirkekeltetés olyan 20 éve a 80 körüli nagyanyómnak, 60 körüli anyukámnak volt a játéka, a kiscsirkék pedig az unokahúgomnak (szerencsére, a barbie játékok helyett). A pulink épp, hogy nem kölyök, alig másfél éves volt. Minden jószággal, a csirkékkel is játszani akart. A kotlós, ha a puli elérte a csirkéktõl kb. három m-es távolságot, vertyogva nekirepült, nyolc körömmel plusz egy csõrrel esett a kutyának. Az érezte, hogy a kotlós életre-halálra harcol, utána a kotlós körül három m sugarú körben körözött és ugatta a kotlóst. Soha többet nem mert kotlósokat jobban megközelíteni, csak hõsiesen megugatta a kellõen biztonságos távolságról õket. Sokat nevettünk akkoriban a bátor pulikon.