Ha már fecske, akkor elmesélek egy érdekes, jópofa történetet velük kapcsolatban. Arról van szó, hogy elõfordul, az eresz alatti sárfészkeik egyszer csak lezuhannak -talán a fecske végzett rossz munkát a sár felrakásakor, de valószínûbb, hogy az anyagnak nagy melegben való kiszáradása okozza a bajt.
Nálunk is többször megtörtént ez, s egyszer fiókástul esett le a fészek, egyenesen a betonpadlóra. Három vagy négy fióka azonnal elpusztult, de egy közülük puhára esett, a testvérkéire. Így aztán semmi baja se történt. Sokáig vakartam a fejem, mitévõ legyek a magatehetetlen kis fecskével, mely a szülõi táplálás nélkül biztos halálra van ítélve. Végül azt találtam ki, hogy "mûfészket" készítek: egy polietilén palack alsó részét levágtam úgy, hogy kis kelyhet kaptam, nagyjából fecskefészek méretût. Ezt felszögeztem a gerendára, pontosan a sárfészek helyére. Tettem bele száraz füvet, végül "beleültettem" a fiókát. Meg kell mondjam, egy petákot se adtam volna az "akció" sikerére. De csodák csodája: a szülõk visszajöttek, és annak rendje-módja szerint etetni kezdték a fiókát. Fel is nevelték, ki is repült. A módszert bátran ajánlom mindenkinek, aki hozzám hasonló cipõben jár fecskeügyben. nevet