Mindenre számítottam mára, de ekkora viharra nem. 5-re mentem az állomásra anyukámért. Mondtam neki, hogy hazajött, de most kivételesen nem az esik esõ. Szerintem itt rúghattam el a pöttyöst a viharnál. Szõregre menet láttam távolba nõnek a tornyok, mondom ebbõl ide úgy se lesz semmi. Nah biztos ami biztos lekapkodtam a sárgabarackot. Bíza negyed órán múlt, hogy nem a cefrébe kötött az összes termés. Az albérletbe menet meg a hídon kezdett el kopogni a jég, így gyors fedett helyre száguldottam. Vihar után kerültem egy kört. Egyes város részeken totál levél szõnyeg volt a földön + néhol küszöbig érõ vízzel.