Horgász körökben közhely, de igaz, hogy a csukázás szezonja az õsz, annak is inkább a második fele, mikor a lehûlõ vízben a növényzet a fenékre süllyed, és a prédahalak elvermelnek. Ilyenkor a csuka nem talál táplálékot, farkaséhes -következésképp rárabol mindenre, ami él és mozog a vízben. Tulajdonképp addig lehet késõ õsszel, tél elején csukázni, míg a damil hozzá nem fagy a botgyûrûkhöz.
Nyáron is megtalálhatja a csalihalat a krokodilpofájú, rávághat a villantóra, de lényegesen kisebb valószínûséggel, mint õsszel.
Különben gyönyörû hal, nekem is egyik kedvencem. "Kacsaúsztatókban", lehetetlenül apró bányagödrökben is megtaláljuk, melyekrõl elsõ pillantásra nem is hisszük, hogy komolyabb hal élhet bennük. Az álló vagy lassan folydogáló, növényzettel benõtt vizeket szereti, rendszerint a hínármezõ szélén les zsákmányára. Hófehér, száraz húsa szálkássága ellenére is kitûnõ, egyedülálló ízû. Valahol olvastam, hogy különösen kedvezõ körülmények között a csuka több, mint másfél méter hosszúságot is elérhet. Kérdés, ez megfelel-e a valóságnak.