Érdekes jelenetet láttam két álkaszás között a fürdõszoba ablakán. Sajnos videózni az erõs ellenfény miatt nem lehetett mert csak fekete árnyak viaskodása látszott volna nézõszögembõl, egyébként se lett volna idõ gépért rohanni mert pár másodperces csata volt. Két meglehetõsen kinõtt, egyformán nagytestû álkaszás ugrott össze kos- vagy bika összecsapására emlékeztetve. Nem lábaikkal hadonásztak hanem a támadó "leszegett" fejtorral rontott a saját hálójában védekezõre az pedig felemelt "fejjel" várta és "rábólintott" annak fejtor-pajzsára, ha ellenfele visszahúzódott õ is "leszegte" fejtorát és visszatámadott. Cheliceráik elhelyezkedése alapján Link (ezen a képen egy üvegházi törpepókot bénított le sikeresen; jobb alsó sarokban a "szemfogai") logikázva az "öklelési taktika" azt szolgálta hogy a "leszegett fejû" rohamozás megzavarja a másikat és érzékeny/bénításra alkalmas ponton megszúrhatja ellenfelét. Ebbõl két gondolat merült fel: A., elméletileg immunisak a saját fajuk mérgére, legfeljebb "mechanikai sérülést" okozhattak egymásnak B., ebbõl eredõen vajon hol lehet az a pont ahol sérülékenyek mert a fotón úgy tûnik, nemcsak fejtoruk hanem hasuk is vastagon védett és meg sem próbálták egymás lábait támadni. Szabad szemmel tisztán láttam a pár másodperces "öklelõdzés" folyamatát, melynek végén a támadó egy ügyes gyors balfordulóval szaporán elmenekült saját hálójába, most is ott várja a kóbor rovarokat. Láttam már pókcsatát, általában heves "csápolás" elõzi meg azaz lábaikkal hadonászva próbálják magukhoz rántani "marásközelbe" ellenfelüket de laikusként úgy vélem efféle "közelharchoz" túl hosszú az álkaszások lába, ezért "öklelõdznek". (Sok gyalog- és hálós pókot "megtréfáltam csápolással", ha az ember ujjait sebesen mozgatja elõttük õk is hadonászni kezdenek "mellsõ" lábaikkal. Az álkaszások nem hadonásznak, igaz párszor lomhán kinyújtogatják lábaikat de azután testükkel oly gyors körzõ mozgásba kezdenek hogy szinte eltûnnek szem elõl, csak valami bizonytalan szürke "gomolygás" látszik belõlük mely beolvad hálójuk szürke hátterébe. Érdekes volt egy rablópók esete, mely szintén nem "csápolt" hanem egyszerûen átugrott a rátámadó vöröshangya feje fölött de közben "meglasszózta" (errõl mutattam is makrosorozatot anno). Bár nem marta meg a vöröshangyát, az mégis ott helyben pusztult el mert nem tudta lefejteni a "mellsõ" lábaira tekeredett, az argentin marhapásztorok "bola" nevû eszközére (bõrszíj két végére kötött kövekkel, a marha lábaira dobva körétekeredik) emlékeztetõ kis homokszemnyi "kövecskékkel" nehezített ragadós pókselymet amitõl járni se tudott a hangya, csak tépte rágóival a rugalmas-ragacsos szálat sokáig, végül "feladta" és mozdulatlanságba dermedt ott ahol állt. Elnézést a póktémáért attól aki nem szereti, én érdekesnek találtam, gondoltam hátha mást is érdekel.
Jó estét jó kedvet mindenkinek nevet