Gábrusz én még nem láttam-hallottam beszélõ mátyásmadarat, DE olvastam sok helyen hogy jól megtanítható egyes szavak kiejtésére ha fiatalon fogod be nevet
Viszont "elkallódott házirigóm" (mely nemegyszer elém repült a terasz asztalára alig karnyújtásnyira) helyébe lehet hogy újabb "madárbarátom" lesz nevet Tegnap késõ-délután a közelembe reppent egy fiatal rigó jellegzetes csettegéseket hallatva. Jól utánozható csettegéseket hallatott, kíváncsiságból utánozni kezdtem csettegését. Sikerülhetett de legalábbis felkelthettem érdeklõdését mert folyamatosan "válaszolt" visszacsettegett közben a legnagyobb fokú bizalom jeleit mutatta, ami a rigóknál ide-oda "topogás", farokbillegetés, a szárnyak széttárása-leengedése, tollborzolás, tollászkodás "testbeszédében" ismerhetõ fel (a feszült vagy figyelõ madár tekintete éber, tollazatát lesimítja, szárnyait testéhez szorítja elrebbenésre készen). Néha elgondolkodom nem viszem-e túlzásba amikor dr. Doolittle módján próbálok az állatokkal hangjaikat utánozva "beszélgetni" de úgy tûnik, egyre gyakrabban sikerül eltalálnom valamiféle "információhordozó hangot" mert nem menekülnek hanem maradnak és "válaszolnak" persze csak a macskánál és egyes madaraknál tapasztalom mert más állat nincs a közelemben. Tomi kutya "utánzása" nem jön számításba mert halk szisszenésre vagy akár a szemöldököm felvonására is azonnal reagál. Már kicsi koromban kiderült hogy tõlem valamiért nem félnek az állatok, odajöttek hozzám ha rájuk néztem (embernél-állatnál elsõsorban a szemeket és a tekintetet figyelem mert "a szem a lélek tükre") amit viszont emberek érdekes módon nehezen viselnek el (exnejem mondta "mintha láng csapna ki a szemembõl amikor szúrósabban ránézek valakire") Hogy aztán az emberek mit gondolnak az "állatokkal beszélgetõ öregrõl" az õ dolguk... elvégre számos "lovakkal suttogó" ember is létezik. Példának Link kacsint