Bizony, a történelem elõtti ember számára a nagytestû emlõsállat veszélyforrás, illetve táplálékforrás volt. Vadász hajlamunk nyilván ezekben az idõkben jött létre, és kiirthatatlan.A vadászat, és a késõbbi háziasítás híján civilizációnk jelenlegi formájában létre se jött volna.
Mára annyiban változott a helyzet, hogy az ember általánosságban véve magasan fölébe kerekedett minden állatfajnak: rendszerint nem nekünk van félnivalónk az állatoktól, hanem nekik tõlünk, és sok állatfaj megérdemli az OKOS kíméletet.
Azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy az állatok nem tagjai az emberi társadalomnak, és ha sarkítva merül fel a kérdés, mindig az ember a fontosabb, elsõbbséget kell élveznie bármilyen állattal szemben. Triviális megállapítás ez, amellett elvi kérdés, amit mielõbb tisztázni kellene.
Miért írok minderrõl? Nemrégiben alkalmam volt behatóan tanulmányozni a mi állatvédelmi törvényünket. Összbenyomásom az, hogy itt túlzó, fanatikus állatvédõknek sikerült érdekeiket érvényesíteni, szemben a józan ésszel és jó érzéssel. A törvény több ponton nagyobb jogvédelmet biztosít az állatok számára, mint ami az embereket megilleti. Például, tipikus "gumi jogszabályról" van szó, ami az állatkínzás tényállását illeti. Ha valaki nem táplálja rendesen háziállatát (talán mert nincs elég pénze), már megvalósítja ezt a közvádas bûncselekményt. Kérdem én: mi van azokkal a szegény családokkal, akik hasonló ok folytán nem tudnak elegendõ táplálékot biztosítani gyermekeiknek -õk is bíróság elé fognak állni?
Az ilyen szemlélet nem az állat felemelését jelenti, hanem az ember lealázását. Ha a törvény ugyanakkora, sõt bizonyos esetekben nagyobb védelmet biztosít az állatnak, mint az embernek, az nem vall egészséges lelkületre. Tudom, nem népszerû dolog manapság ilyen húrokat pengetni, hiszen volt néhány felháborító állatkínzásos eset a közelmúltban, de a törvénykezésnek attól még nem kellett volna ennyire átesnie a ló túlsó oldalára.
Nem beszélve arról, hogy a vadnak azért van némi esélye a természetben a menekülésre, de a milliószám leölt haszonállatoknak semmi esélyük a vágóhídon. Az állatvédõk bizonyára jó lelkiismerettel eszik a szalámit és a bécsi szeletet: a disznókat, szarvasmarhákat, szárnyasokat a törvényi elõírásokat betartva mészárolják le...