Tavaly októberben, egy verõfényes kora délelõttön találkoztam egy vadul vágtató vaddisznóval. Én autóban ültem, õ pedig a szokásos módon közlekedett... Találkozásunk eredményeként az autó törött, repedt, õ pedig hassal nekivágódott az úttest másik oldalán eléggé szilárdan álló oszlopnak. A kocsival történt ütközést túlélte volna, ám az oszlop lett szegénynek a végzete. Belsõ vérzés miatt kimúlt.
A helyszínre érkezõ vadász engem vont felelõsségre, mondván, az állam tulajdonát képezõ vadat pusztítottam el, s ezért bizony feljelentés járna...
Nomármost, szabályos közlekedés mellett ott egy törött autó, a benne keletkezett kárt a világon senki nem téríti, és ott egy döglött vaddisznó, amelynek az eszmei értékét nekem kellene megfizetnem...
Természetesen ilyen esetben is megoszlanak a vélemények, attól függõen, kit ért kár.
A vad nem kérte az embert, hogy utakat építsen ott, ahol annak elõtte összefüggõ erdõk voltak. De utak nélkül, teljes elszigeteltségben élve (végtelen harmóniában a háborítatlan természettel) visszatérhetnénk (ha még képesek lennénk) az õsközösségbe... szomoru