Ha hiszed, ha nem, az utolsó mondat kivételével én egyetértek veled.
Felhívom a figyelmedet egy félmondatomra (nagybetûvel), aminek fontos szerepe van az általam korábban leírtakban:
"AMIKOR MÁS A TÉMA, akkor egy vadászbeszámolót a vadászokon kívül legfeljebb a horror- és akciófilmek nézõi élveznek."
Vagyis itt azt találtam problémának, hogy akkor éppen másról diskuráltunk itt, a fórumon.
De ettõl még szívesen olvasom Myloh élménybeszámolóját, ha ezzel nem rombol szét egy szép illúziót.
Errõl eszembe jut, mikor egyszer kiskoromban egy szerencsétlen nyúl nekifutott a kocsinknak, mert a fényszóró valószínûleg megzavarta. Szüleim betették a kocsiba az elpusztult tapsifülest.
Nemsokára megszólalt a nõvérem:
- Most akkor kié ez a nyúl?
- A vadásztársaságé zavarban
Tesóm két perc múlva:
- Akkor most ingyen fogunk nyulat enni?
- Nem, XY bácsinak, a vadász ismerõsünknek odaadjuk. - mondta apám egy kis gondolkozás után. (Én eközben azt hajtogattam, hogy vigyük el állatorvoshoz.)
XY bácsi persze "elkészítette nekünk a nyulat" és a nagyját "nekünk adta".
És ekkor jött a lényeg: a tesóm és én ebéd közben nekiláttunk élménybeszámolni.
No, a szüleink szegények nem sokat ettek a nyúlból.
Valami ilyesmi történt itt is.