Mi csak húsvétkor esszük a tormát, így ki se szedjük. (Elvadult példányai nem a veteményesben nõnek, hanem a kert végében folyó patak közelében, ahová édesapám fiatalkorában járt megmosni a kiszedett gyökereket.)
Húsvétkor kiásunk belõle annyit, amennyit kell. De valószínûleg akkor se cselekednénk másképpen, ha gyakrabban fogyasztanánk. Úgyhogy szerintem érdemes kijelölni neki egy helyet, ahol évtizedekig ellehet és nem zavar semmilyen veteményt.