A metszés ideje elvileg az õszi lombhullás és a tavaszi rügyfakadás után bármikor elvégezhetõ.
A lombhullás után azért bármikor, mert a növény ugyanabban a fázisban van december 14-én, mint február 25-én, lombullás és rügyfakadás között.
A rügyfakadást azért nem jó megvárni, mert az ágak között vagdosva könnyen letörhetjük azokat a rügyeket, amiket meg akarunk hagyni.
A moníliára érzékeny növényeknél (mint például a kajszi és a meggy) nyáron kell elvégezni a metszést, ugyanis akkor gyorsabban beforrnak a sebek.
A monília egy gombabetegség, ami sebzésen nagyobb eséllyel jut be a növényen, és tavasszal támad, 10 fok alatti hõmérsékletû esõs idõk a leginkább optimálisak neki a terjedésre.
A virágokat szokta megtámadni, amik lebarnulnak (olyanok, mintha elfagytak volna, sokan össze is keverik) erõs fertõzés esetén ágakat, végül az egész fát is elviszi.
Ha tavasszal, tehát ilyenkor metszed, akkor rengeteg sebzést csinálsz rajta, ahol be tud jutni a gomba.
Ezért jobb nyáron, miután letermett, levágni a kívánt ágakat, illetve a már moníliás, száradt ágakat úgy, hogy minél távolabb a moníliás résztõl.
A szõlõ az mindegy, a késõbbi fagy nem befolyásolja, bár ha nem metszed most, akkor a már beindult szövetekben a növényi nedvek megfagyva szétfeszíthetik a növényt, ha meg levágod, és elkezd kifolyni belõle, csökken a feszültség a növényben, de akkor meg hígul a "fagyálló" a növényben.
De ez csak elmélkedés, én február végén március elején szoktam elvégezni a metszést.
Az fontos, ha kis fáid vannak, akkor a koronaforma kialakítása a fontos, nem a termés.
De nem szabad minden ágát visszavágni, mert akkor olyan lesz, mint a söprû.
Sok kis gyümölcsfát látok, aminek már évek óta minden tavasszal minden ágát visszacsonkolják, és a fa szinte ugyanakkora.
Ezt nem szabad, az általad elképzelt, az adott hely szûkössége vagy tágassága által befolyásolt, vagy a fa által megkívánt koronaformát alakítsad ki úgy, hogy a vázágakat meghagyod.