Bioszféra

Bubu szerencsére nincs vészhelyzet a környékemen (ha lesz, jövök a képes beszámolókkal). A helyzet nem változott feltûnõen a #32511 bejegyzésem Link óta. Nyugalom honol, kicsit olyan érzés mint amikor a fél ország hó fogságába esett de errefelé jelentéktelen hóréteg keletkezett. Az ember szinte szégyenli amikor pár kilométerrel arrébb tragédiákról hall mert itt a nagy melegtõl eltekintve ritkák a természeti szélsõségek. Nem reklám: sok évtized "hétvégis" és kilenc év helyben élés tapasztalata: Kevi egy kis "mediterrán paradicsom" ami fölött "elzúgnak a nagy vészek". Ez talán reklámízû lesz: régebben egy meglehetõsen kényes kolleganõm pár napot töltött az itteni Wellnessben. Utólag bevallotta, nem gondolta hogy Kevi ilyen kellemes és hangulatos (az esti vízparti-városi fények fokozzák a hatást). Nem õ az egyetlen, régóta számos mûvész és tudós kedvence Kevi (ideértve zeneszerzõ néhai apósom is, a õ telkére járva kedveltem meg a helyet, családunk szétrobbanásakor feladva édesapám telkét Szt.Endre-Pismányban, itt vettem házat. Szívmûtémig innen jártam Pestre dolgozni mert Kevi tiszta levegõjû csendes "alvóváros" aktív dolgozónak, az üdülõövezet szinte szanatórium, karnyújtásnyira a Természet. Lakóhelyem távol esik a fényektõl, ideális meteorológiai-légköroptikai-csillagászati megfigyelésekre).
Emellett egy nagy hun-római összecsapás helyszine. Bendegúz (Attila apja Mundzuk néven is), fia Béla, kapitányai Keve és Kadosa vezérletével csaptak össze a római Macrinus seregével. Komjáthy István "Mondák könyvében" Torda táltos szavai:
"Paripák nyihogtak, csattogott a fegyver, amikor elõvágtatott Bendegúz szerecsen lován, menekült már a gót, az alán, csak a szász állt meg rendületlenül. Bendegúz vette ekkor észre a királyt, s felajzotta nyilát. Süvöltve, sziszegve röppent a vesszõ, nekicsapódott a sisakrostélynak, és felhasította Detre homlokát. Mély sebet vágott, de mintha vasból lett volna Detre csontja, a vesszõ kettétörött, és homlokából csak a csonka szárny meredt ki. Minden szem a két hõsre pillantott. Õk merevül farkasszemet néztek, aztán kiröppent kardjuk a hüvelyébõl. Megdobbant a föld, remegett az erdõ, mikor összecsapott a két legerõsebb. Dárda dárdát ölelt, kard csókolt kardot, szikrázott a jó damaszkuszi penge! Egyikök sem hátrált, jobbra-balra sem léptek, vér gyöngyözött domború homlokukon, a két hõs még verekedett volna, de paripájuk megbicsaklott. Rettenetes Bendegúz és Detre szász ekkor leeresztette a kardot."
Forrás: Link 221.oldalon (gyerekkoromban kaptam édesapámtól, ma is beleolvasok ha a kezembe akad)
Arany János "Keveháza" versében így folytatja: "És Bendegúz és Detre szász, Kezet kézben ropogva ráz." A vers címérõl: "Örökre hát a vérmezõn Bátor Kevének háza lõn; Hol õ hadával nyúgoszik, A temetõt így nevezik." Forrás: Link Keveháza c. verse A János vitéz témáját is valós alapú helyi történetbõl merítette Arany.
Tudomásom szerint az egykori Keveháza a bevándorolt szerb telepesek miatt lett Ráckeve. Egy Vujicsics Tihamér megzenésítette dalban (gondolom a rím és az énekelhetõség miatt) "szerbesen" Kevi-Rác: "Duna vizén lefele úsz a ladik, a ladik, Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria hallatik: Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác; Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!" Forrás: Link
Nem helytörténeti ismertetõbe akartam fogni, kérlek nézzétek el de ha már leírtam itthagyom, T. Modik ha gondoljátok nyugodtan töröljétek, nincs neheztelés[off]
Amiért jöttem: sok év "tünetmentesség" után újra "gombásodik" a kert:

Utoljára akkor szaporodtak el csoportokban amikor a Tata mellett élõ exnejem meglátogatott, mivel vizsgázott lelkes gombaszedõ õ hozhatta a spórákat ruházatával de hamar kihaltak. Több év után megjelent ez az egy, tán a szél hozta spóráját