Az inga nyele szerintem fenyõléc, a su'lytartó hu'rok eredetileg juh bélbõl voltak, de ezeket az órás 20 éve damilra cserélte ki.
A pitiáner bûnözõket, megélhetési tolvajokat én is szánom. Tudom, ezzel a véleményemmel nem leszek népszerû, de leírom: az igazságszolgáltatásnak nem szabadna megtorlás pártinak lennie, a törvény szigora mellett kötelezõ ismerni a kíméletet, irgalmat is. nevet Aki másként gondolja, olvasson klasszikus irodalmat -tüstént más színben látja majd a dolgokat.
Visszatérve a tömeggyártásra: ha minden egyébtõl eltekintenénk, azt gondolhatnánk: a fejlett technológia, a szabványosítás, a sorozatgyártás sokkal jobb, megbízhatóbb termékeket eredményez, mint a példában említett 150 éves ingaóra, melynek fogaskerekeit valószínûleg még kézi munkával reszelték ki.
A valóságban azonban nem ezt tapasztaljuk. Az iparcikkekben egyre több a dizájn, és egyre kevesebb az anyag. Cserélhetõ alkatrészek pedig szinte nincsenek is a mai csoda kütyükben.
Holott a knowhow önmagában nem elég. Kell megfelelõ tömegû "buta" anyag is, lehetõleg kopásálló (már ha vannak mozgó alkatrészei is a berendezésnek)
A tartósság hiánya nyilván arra vezethetõ vissza, hogy nem érdemes évtizedekig használható iparcikkeket gyártani, megengedni a vásárlónak, hogy élete végéig (netán generációkon át) mûködtesse a terméket, ezért NE VEGYEN U'JAT! Az ilyen állapot alapvetõen ellenkezne a kapitalizmus alaptermészetével, a profitszerzés kényszerével. Hiszen a reklámok hatására nemcsak tönkrement, de még mûködõképes dolgokat is kidobnak sokan, csak azért, mert azok már nem divatosak, "trendik". szomoru
Világméretû monopoli játékról van itt szó, melynek akarva, nem akarva, mi is részesei vagyunk. Szerb Antal írta a mu'lt század harmincas éveinek végén, hogy eljön az az idõ, mikor a pénz, ez a nagy absztrakció, magába nyel majd minden konkrétumot. Eljött. szomoru