Biciklit tõlem is loptak zárt kertkapu mellett, mikor még Gyõrben laktunk. Mióta vidéken vagyunk, egy szöget sem vittek el a kertbõl.
A közmondás ugy tartja, alkalom szüli a tolvajt. Aki nyitva felejti az autóját, s rá még a slusszkulcsot is ott hagyja az indítóban, ne csodálkozzon.
Természetesen megengedem, hogy vannak bûnözés terén rosszabb vidékek is, bár ahol most lakom, enyhén szólva az sem a londoni west end.
Valóban nem lehet minden sarokra rendõrt állítani. Egyébként ez alapvetõ társadalomfilozófiai kérdést is felvet. Véleményem szerint ugyanis morál nélküli, vagy megroggyant erkölcsiségû társadalmat semmi módon nem lehet kormányozni, a törvényes keretek közt megtartani. Nem a rendõrök számának növelése a megoldás.
Közhely, de minden bizonnyal igaz, hogy jobb a bûnt megelõzni, mintsem megtorlás utján megkísérelni a tõle való elrettentést. Már Konfucius azt javasolta a kínai császárnak, hogy legyen szelíd, erõszakmentes az alattvalóihoz, és példaadással járjon elöl. Régi bölcsesség, kár, hogy manapság annyira nem fogadja meg a világ.
A drákói büntetések persze javítanak valamit a helyzeten, de sosem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy a büntetõjogi tényállások, mint törvényi "taposóaknák" potenciálisan nemcsak az undorító bûnözõt, de mindenkit fenyegetnek. Sõt mi több, a gyanutlan jámbor elõbb beleléphet valamelyikbe, mint a dörzsölt bûnös, aki eleve számol a jelenlétükkel. Nem szabad tehát, hogy szükségtelenül sok legyen az ilyen "akna". S mit látunk manapság? Mindegyre csak bõvül a BTK. Az az ügy, ami 40 éve még elintézhetõ volt egy kiadós atyai pofonnal, most bíró elé kerül. Jó ez így, kell ez nekünk?
Privát véleményem az, hogy a rendõrök számának és a technikai apparátus mennyiségének növelése helyett, de legalább a mellett, a következõkre lenne szükség: a népnek megfelelõ lelkületet, szellemi irányítást kell adni, már az iskolán keresztül is. Igazságosabb társadalmi viszonyokat kell teremteni. A vezetõknek nem rossz, hanem jó példát szükséges mutatniuk. Jó és betartható törvények elengedhetetlenek. Az életszerûtlen, és ezért betarthatatlan törvények nagyon kellemesek minden autokrata hajlamu hatalomgyakorlónak.
Mivel mindenki kénytelen megsérteni a törvényt, onnantól kezdve már csak a hatalmon mulik, szemet huny-e e fölött, avagy lesujt a bunkósbottal. Az ilyen állapot voltaképp larvált önkényuralom.