Sok mindenben hasonló módon látjuk a helyzetet. Elõször is, nem kell évszázadokat, évezredeket visszamenni az idõben, hogy lássuk: internet és mobiltelefon nélkül is lehet élni. Hisz a 70-es években, az én tizenéves koromban ezeknek még hírük se volt, mégis éltünk -nem is rosszul.
Az is igaz, hogy "denaturált" életformánk mellett nem eléggé becsüljük, mert nem is ismerjük életünk "paraszti" alapjait, gyökereit. Azt, hogy a kaját nem lehet letölteni a net-rõl, hogy azért még a modern technika mellett is valakik "outdoor" verejtékeznek. Mivel nagyon sok minden állandó jelleggel rendelkezésre áll, nem érzékeljük az alapanyagok értékét, a fogyasztói társadalom elhagyta a takarékosság erényét. Manapság az igényesség számít jó tulajdonságnak, az igénytelenség a rossznak. Holott az emberiség fennmaradásának szemszögébõl nézve ez éppen fordítva van.
Viszont Akelának is sokban igaza van. Késsel kenyeret is vághatunk, meg embert is ölhetünk! Szakadék-hasonlata pedig egyenesen kitûnõ. A történelmen végigtekintve -sajnos- azt látjuk, hogy a katasztrófák, az erõszak, a háború, a vérontás végigkísérte egész eddigi történetünket. S mi mégis tovább egyensúlyoztunk a szakadék szélén, és elõre haladtunk. Abban nem értek egyet Akelával, hogy ezen az úton visszafelé is mehetünk. Visszaút, legalábbis hosszabb távon, nincs! Az idõ kerekét nem lehet visszaforgatni. Amit egyszer feltalált az emberiség, azt a továbbiakban alkalmazni is fogja -a szellemet nem lehet a palackba visszagyömöszölni. Az fel se merülhet, hogy az internetet esetleges káros szociokulturális és egyéb hatásai miatt beszüntessük. Ez nem lehetséges. Az új találmánnyal együtt kell élnie, status quo-t kell találnia az emberiségnek.
Viszont míg ez meg nem történik, csakugyan roppant veszélynek vagyunk kitéve. Az elektronika ma már lehetõvé teszi az állampolgárok feletti totális ellenõrzés gyakorlását. A "big bácsi" életünk miden másodpercét figyelemmel kísérhetné, ha akarná. Az un. "személyes adatok" védelmének roppant fontosságát láthatóan elég kevesen fogják fel. S azt is, hogy ha valamit közzé teszünk a net-en, vagy mobilhálózaton, az többé a legkevésbé sem titok. Kis túlzással olyan, mintha az utca közepén kiabálnánk azt ki. A pin kódok és nick-nevek tökéletesen hamis biztonságérzetbe ringatják a felhasználót. Holott a "big bácsi" már most is figyel, ha egyelõre csak fû alatt. Bizonyos demokratikus és emberjogi alapelvek egyelõre visszatartják az államokat attól, hogy a polgáraik fölötti teljes ellenõrzés megvalósítására használják fel a mikroprocesszorokat. De nemcsak demokratikus, humánus államszervezetek létezhetnek.
Rossz rágondolni, hogy kíméletlen, erõszakos, paranoid uralmak (volt elég ilyenekbõl a múlt században) mire tudnák felhasználni a mikroelektronikát, computereket, mûholdakat. Ezek bizony az informatika "atombombáját" jelentik, úgy is kéne bánni velük.
Mindebbõl kifolyólag soha nem volt olyan nagy jelentõsége szabadságaink, szuverenitásunk komolyan vételének és védelmének, mint éppen napjainkban. A potenciális zsarnokoknak döbbenetesen hatékony eszköz került a kezébe alattvalóik végleges leigázására. Ébernek kell tehát lennünk, sokkal inkább, mint eddig bármikor. Sajnos, úgy látom, az emberek többsége nem érzékeli a veszélyt. Adja Isten, hogy ne a saját bõrünkön kelljen megtapasztalnunk valamiféle tudományos-fantasztikus rémálom megvalósulását!