Thermometer kollega egyetértek. Sokkal nyugodtabban éltünk akkoriban mert habár jóval primitívebb formában de minden rendelkezésünkre állt ami a normális emberi élethez szükséges és alkalmazásuk veszélyeit jól ismertük.
Akkori eszközeink fejlesztését majd táguló ismereteink birtokában készített újabb eszközökre kiváltását kisebb anyag/energia/igényûekre jobb hatásfokúakra, nagyrészt a gazdaságosság (ill. a már akkor is jelentkezõ nyersanyaghiány) indokolta amellett hogy számos, korábban csak sc-fi regényben olvasott eszköz is megszületett mára. Ezek az új eszközök új ismereteket igényelnek és másfajta veszélyeket hordoznak. Emiatt másfajta szemléletmódot is igényelnek DE az emberi intellektus alkalmazkodóképessége szinte határtalan ("Az intelligencia fokmérõje az alkalmazkodóképesség") Gyerekkoromtól lelkesedtem a tudományos fejlõdésért és amíg szellemiekben követni tudom, követem a változásokat nevet Úgy vélem a felmerült félelmek abból adódnak hogy sokan felületes tanulás/ismerethiány vagy gyengébb szellemi képesség miatt már nehezen képesek követni a változásokat ezért nekik "minden jobb" ami régen volt nevet Az ilyenek félnek, oka egyszerû: "amit nem ismerünk, attól félünk". Ha az ember korosodva lelassul, utódait kell a változások követésére, "csak elõre édes fiam" új utak keresésére bíztatni, különben õk nálunk alacsonyabb szintre esnek vissza. Családomban volt több 90 év körüli ember aki halálig meglepõ szellemi frissességgel képes volt követni minden változást és továbbadni azt a nála fiatalabbaknak, az egyik pld. óvodáskorúakat tanított a csillagászat és PC alapelemeire, korukhoz mért szinten még az atomfizikára is a csillagászat révén éspedig SIKERREL nevet Ha nem akarunk "visszafordulást" korosztályunk KÖTELESSÉGE hogy megtaláljuk a módját "az elcsüggedõk lelkesítésének" mert MI vagyunk az öregebbek és tapasztaltabbak. Ha nem tesszük, nem "hajtjuk elõre õket" természetesen tõlünk telhetõ példát is mutatva, akkor bizony egyszerûen SORSUKRA HAGYJUK UTÓDAINKAT aminek egyenes következménye a szellemi-morális-társadalmi hanyatlás amit az emberiség bukása/eltûnése is követhet. Utódaink még rászorulnak a "vének tanácsára".
Záradékul: lentebbi hozzászólásomban a "feltéve de meg nem engedve" elven említettem a "visszafordulást" amit én se helyeslek DE egyéni szabadság joga eldönteni hogy "velünk tartanak az úton" vagy sem (kicsit olyan ez mint veszélyes harci feladatra válogatás: aki FÉL, visszaléphet). Gyerekeink/unokáink nem élték át ezeket a nagyszerû változásokat folyamatában. "Mindent készen kaptak" ezért nem tudják értékelni talán fel se fogják hogy milyen nagyszerû világba születtek annak összes baja-gondja ellenére (gondok mindig is voltak és lesznek). Mi öregek csak "útmutatást" és késztetést adhatunk. Akár elfogadják akár nem, AZ UTAT már NEKIK kell járni tovább. Ha képtelenek "tovább mászni" és visszafordulnak a túl meredek úton megkezdõdik az emberiség gyors hanyatlása ("lejtõn lefelé "gyorsabb a járás"). A "visszafordulásra" mindig akadhat ürügy, legjobban egy kazah (Bek könyve nekem is megvan) közmondással lehet jellemezni "Rossz táncost még a t*ke" is zavarja"...