Valóban, háziállat csak a vadászösztön kiélése miatt nem kezd el vadászni a ház körül, hacsak nem úgy van "tanítva" (macskákkal nem tudom, mi a helyzet, nekem sose volt). Gyerekkoromban Nagyanyó törzskönyvezett hosszúszõrû tacskójával (Csöpi) jó párszor feltúrtuk a kast, nyári konyhát, sufnit egér vagy patkány után kutatva, egy idõ után aztán már magától is összefogdosta a környék rágcsálóit, akkora egyedeket is elkapott, amik vetekedtek vele méretben. nevet
A vadállatok meg tapasztalatom szerint jobban félnek az embertõl, mint az tõlük. Farkassal, vaddisznóval, rókával, patásokkal ha találkoztam eddig, mindig jóval hamarabb észrevettek, mint én õket, és el is iszkoltak gyorsan. Egy kirívó esetre emlékszem, amikor Gánt környékén egy éles gerincen átbukva, a túloldalon a dagonyájában riasztottam fel egy kisebb méretû vaddisznót, majdnem rácsúsztam, õ kilõtt elõre, mint a nyíl, én meg vissza, ahonnan jöttem... a farkassal hasonló körülmények közt találkoztam, de az "hidegvérûbb", vagy kiváncsibb volt, mert mikor észrevett, csak elsompolygott, aztán még vissza is nézett. Éjszakai versenyeken meg a bokorból sokszor visszavirít egy-egy szempár... nevet
Medvével lenne még kemény találkozni, ahogy azt a svájci tájfutó világbajnok tette: Link
Sok ember nem is sejti, mennyire izgalmas letérni futás közben a járt ösvényrõl... laza
Szerk.: a nickem yakin, nem véletlenül kisbetûs, kérlek használd így kacsint