Bioszféra

A termékenységhez kapcsolódva, a fügék szépen érnek, a szilváim alatt "majd leszakad a fa" de egy "vadcseresznye-bokor" meglepett. Van több "nemes" cseresznyefám, jó termõk, nagyszemû édes cseresznyéket hoznak bõven hogy az "önkéntes gyümölcsszedõk" nem gyõzik elhordani (nekem is marad több mint ami kell) de már letermettek. Pár éve egyik, látogatóba érkezett fiam a terasz nyílt részén cseresznyézett és "lazán" eldobálta a magokat. Ezekbõl hajtások indultak amiket meghagytam egyfajta árnyékvetõnek a déli napsütés szûrésére mert délelõtt-déltájt már nem lehet megmaradni a napon. Meglepetésemre pár hete gyümölcsök jelentek meg a vadhajtásokon és most kezdenek beérni:

Sokáig sárgák voltak, csak gyarapodtak, roskadoznak a cserjék. Nagyméretûek akár "az anyafáé", most kezdenek pirosodni. Megkóstoltam többet, nem sokat vártam tõlük de meglepetésemre édes és nedvdús mindegyik. Idén kétszer lesz cseresznyém
Megemlítek egy kissé szomorúbb esetet, a darazsakét. Általában hagyom õket hogy rakjanak fészket ott ahol akarnak amig csak kisebb telepeket hoznak létre a ház legkülönbözõbb felületein. Jó egy hónapja azonban a terasz fedett részén, bejárati ajtóm elõtt hoztak létre egy férfitenyérnél nagyobb telepet. Ezzel elérték a "kritikus tömeget" egyrészt, másrészt a ki-be járásnál "darázsfelhõk" között mozogtam és a kutyát is féltettem (habár soha nem támadtak rám, kis nagyzolással- tõlem valamiért nem riad meg semmilyen állat se rovar. Mintha "vonzanám" õket, odajönnek hozzám ami érdekes mert az emberek elsõ találkozásnál tartanak tõlem pedig nincs vadember külsõm, csak a nézésem "különös" állítólag). Tartottam a darazsak támadásától és szépen gondozott fészküket levertem. A "szívszorító" része ezután következett és tart azóta is, már sajnálom õket. A darazsak kezdeti tanácstalan repdesés után leszálltak a fészek helyére és a mai napig ott gubbasztanak, pontosan a levert fészek mértani körvonalai mentén. Tudom csak mechanikusan cselekednek, az éhség-támadás reflexein kívül érzelmeik és "logikus tetteik" nincsenek mégis, emberi beleérzéssel van valami szomorú látványukban ahogy "õrzik" a fészek kevéske maradványát, lényegileg a "kezdõcsonkot" amin a kiterjedt fészket kiépítétték. Amennyire fel tudom becsülni az eredeti létszámban vannak, mert elrepülnek enni de mindig visszatérnek és "összebújva gubbasztanak" mivel nincs mit gondozniuk. Csípésüktõl nem félek, erdõjáró koromban egy fészekalja darázsra léptem, össze is csipkedtek ahol értek (elfutottam, több száz méteren át üldöztek) de nem lett semmi bajom, nyomaik is szúnyogcsípésnyiek lettek. Egyetlen darázzsal jártam meg sok éve, ami fürdés közben mart meg a combomon. Vélhetõen elõtte dögöt evett mert a szúrás helye nem gyógyult. Hisztaminkenõcsöt adtak de csak rosszabb lett tõle, feldagadt az egész lábam combtõig, paralel le is bénult és végül majdnem amputálták miatta a bal lábam. A hangyákra ugyanez áll, marhatnak ahol értek de egyszer magas fû kaszálása közben hangyabolyba léptem (papucsban voltam). Marásaik helye kipirosodott kissé majd gyorsan elmúlt, de egy a lábfejemen keletkezett marás helye feldagadt és gondos kezelés ellenére egy fekete dudor van ott évtizedek óta (ahogy az 1975-ös pókmarásom helye kézfejemen, csak az piros). Az ember bízhat immunrendszerében, én is bízom a sajátomban de mégis óvatosnak kell lenni "nem játék" mert mindent szemetet megesznek, dögöt is és fertõzést okozhatnak. Ezért, még ha nem is allergiás valaki a rovarcsípésekre akkor sem árt óvatosnak lenni és jobb elkerülni. (Egy tapasztalt régi erdõjáró ismerõsöm észrevétlen kullancscsípés miatt vesztette el kis híján jobb kézfejét)