Nem blogot akarok írni itt egymagamban, de ma reggel is láttam egy érdekességet nevet
Farkaspók akaszkodott össsze egy közönséges házipókkal. A házipók kisebb volt, meg sem kísérelt szembeszállni hanem hátrált. Hátrálás közben nem vette észre hogy a farkaspók egy rés felé "tereli" (kb. olyan jelleggel ahogy az õsemberek kergethették mély szakadékba a mammutot), szinte "tolta" maga elõtt. Lehet hogy a házipók is alkalmas menedéket keresett mert jóval lassabb, elfutni nem tud. Végül a farkaspók valósággal betuszkolta egy a házipóknak is szûk résbe és utánanyomakodott. A többit már nem láttam se egyik se másik nem jött ki még onnan. Egy szerencséje lehet csak a házipóknak ha kisebb termete révén a rés valamely elérhetetlen szûk zugába tudott húzódni és a farkaspók csak "elõtte csattogtatja rágóit" (vagy elérte de õ is beszorult, hiszen alig tudott benyomakodni). Kicsit elfilózva, ez egy eset amit véletlen láttam (mint tegnap a "pókcserkész" sáskát vagy korábban az álkaszás vs. "üvegházi törpepók" küzdelmét Link ), de a nap minden egyes percében észrevétlenül lejátszódhat ilyen "minidráma" a rovarok életében (pld. tolvajpoloska "ledöfi" gyanútlan áldozatát Link vagy a nagyobb szárnyas hátulról lecsap a kisebbre Link ), ahogy átvitt értelemben az emberek között is. Vallásos síkon, nem irigylem a Mindenhatót, iszonyúan sok lehet a dolga ha valóban minden életsorsra odafigyel a sokmilliárdnyi közül. Persze segítségül ott vannak az "õrangyalok", kérdés van-e annyi õrangyal ahány ember, így is szinte percenként halnak erõszakos halált ártatlan emberek szerte a világban...