Bioszféra
"Kálium ügyben" hiányolom orvostanhallgató, képzett orvos fórumkollegáink véleményét. Télember fórumkollega tudtommal fõorvos (praktizál még vagy már nyugállományba vonult nem tudom). Közbevetõleg- Nano* kollega, nem "huzakodásiból" mondom, de Télember félmondata a pásztorokról szerintem nagyon is érthetõ... ha jól sejtem Te is azonnal hozzátetted gondolatban amit nem írt le csak kipontozta 
Szívmûtétem, magas vérnyomásom és vércukrom okán viszonylag "képzett beteg" lettem. Nem akarok örökké élni, ám kissé mélyebb ismereteket is szereztem hogy a halálból visszarángató orvosaim erõfeszítéseit "meghálálva" igyekezzem kihúzni a "beígért" 18-20 életévet (mûtétemben a "hivatalos mortalitás" egyébként 10-15 év és SENKI ne mondja hogy csak az adófizetõk nyakán élõsködöm mert 40 évet dolgoztam és volt benne pár év nehéz fizikai munka IS amikor nem sportból emelgettem 50-150 kilós vasakat puszta kézzel miután édesapám 56-os becsukása rám is "hatással" volt. Volt, elmúlt, fiatal embernek nem is árt talán.)
Átnéztem a netet és úgy látom, ebben a "felkapott" ügyben több a gazdasági motívum mint a megalapozott egészségügyi indok. Ezért várnám az ügyben valóban kompetens képzett orvos fórumkollegáink véleményét is. Én laikusként annyit tudok hogy káliumjodidot (KI) mindig is adtak a sóhoz hogy elkerüljék a pajzsmirigy jódhiányos állapotát. A KCl-ról annyit tudok hogy vízhajtóm mellé Kaldyum tablettát kapok amiben 600 mg KCl van kapszulánként és még élek. Vegyészi képzettségem révén gyógyszervegyészeti ismereteim is vannak, talán joggal filozofálhatnék a felvetett problémáról de ezt nálam képzettebb orvos-biológus fórumkollegáinkra hagyom.
Egy dolog jutott eszembe: a pácolt húsokat szinte évszázadok óta Na-K vegyületek hozzáadásával tartósítják és nem pusztultak ki országrészek a sonka kolbász és hasonlók fogyasztása miatt. Sok a mendemonda, pld. híresztelések szerint kálium-nitrátot ad/tak/nak a katonáknak, ez se igaz mert KBr ("úszkált" a reggeli tea tetején) és tudtommal ettõl senkinek nem lett semmi baja (maga a kálium-nitrát egyébként hatékony szer a magas vérnyomás kezelésére). Az élelmiszereket szükséges tartósítani sajnos a szállítás-tárolás miatt. Az ehhez használt vegyszerek mindegyike MÉREG de ne feledjük, a gyógyszer IS méreg ami kis mennyiségben adagolva gyógyít. Ahogy Nano* említetette szinte az összes fontosabb élelmiszert megvádolták már káros hatással. "Józan paraszti ésszel" közönséges üzleti versengés lapulhat mögötte, "urbánus legendák" keringetésével keltenek tömeghisztériát a konkurrensekkel szemben és próbálnak helyet szorítani maguknak. A "tudatos "mérgezés" sztem logikátlan, hiszen -tisztelet a kivételnek- a "jónép" nagy része amúgyis önpusztító életet él. Részben (munkahelyi) kényszerbõl részben egyéni fegyelmezetlenségbõl rendszertelen, mozgásszegény élete, ráadásul sokan máj- és vesepusztító alkohol drog és egyéb szerek "segítségével" tudják elviselni életüket (bár nem elhanyagolható mindez, vélhetõen sokkal nagyobb kárt okozhat egy szét- és összezilált egészségügyi rendszer).
A "homogénezett" tej valóban nem "alszik meg" mert az erõs hõkezeléssel az élesztõgombák is kipusztulnak. Viszont a létfontosságú ásványi sók és fõleg a Ca "benne marad". A kenyér problémája sztem elsõsorban a "gyorskelesztés" adalékanyaga, nameg úgy vélem, ahány pék annyiféle kenyér. Vélhetõen a konkurrenciaharc miatt gyakran ugyanarról az élelmiszerrõl gyökeresen eltérõ "tudományos vélemények" olvashatók amibõl végül csak annyi tanulság vonható le hogy jó pénzért mindenre akad ember. Sztem ami NEM kifejezetten SÚLYOS MÉREG, mindenbõl lehet egy KEVESET enni. A magyar mondás szerint: "Jóból is megárt a sok". Ázsiai mondás: "az vagy amit megeszel" és ez igaz DE azt is hozzáteszik: legalább 32-szer rágj meg egy falatot és sose egyél teljes jóllakásig. A lélegzetvétel is számít: hosszú-mély belégzést erõs-gyors kilégzés kövesse. Nem hinném hogy sokan betartják manapság ezt az alapvetõ élettani (alapos oxigéncsere és "tüdõszellõztetés") intést. Egy arab mondás szerint "Mindenkinek ki van mérve születésekor egy ételadag; aki elõbb fogyasztja el, az elõbb hal meg". Mértékletesség mindenben, sok mozgás, rendszerezett tevékeny fizikai-szellemi élet, idõben és mennyiségben szabályozott táplálékfelvétel az emberi szervezet évmilliók alatt kialakult életritmusának megfelelõen (természetesen lehetnek "egyéni alkat" szerinti eltérések de mindenképp fontos a saját életritmusnak megfelelõ szabályozott életvitel, amihez kellõ önfegyelmezettség KELLene). Persze ezek egy laikus nézetei
Orvos-biológus fórumkollegának kellene bõvebben megszólalni és orvosi ismereteit közreadni, úgy vélem, nélküle csak "szócséplés" minden laikus vita.
Saját szemszögembõl: én az agyam tekintem "központi egységnek" aminek testem csak a "manipulátora" mely végrehajtja agyam utasításait. Ahogy autónkat-gépeinket, úgy testünk "üzemeltetését/karbantartását" is megfelelõ üzem- és adalékanyagokkal kell megoldani sajátos igényeinek és adott terhelésének megfelelõen, követve a "használati utasítást" (az orvosok évezredekre visszanyúló ajánlásait) lehetõleg kerülve a túlterhelést.
Visszatérve a vitatémára, utánaolvasva látható hogy az orvosok nem ok nélkül ajánlják régóta a Na felcserélését K-ra. A problémát ott látom hogy megszokás nagy úr, a konyhasó "sósabb ízû" és hozzászoktunk a sós-fûszeres-zsíros ételekhez, ami a magyar konyha lényegét adja. Bár nagy tápértékû és egészségeses mindegyik, a polipot, kagylót, algát, szóját nem tudom megenni mert más "ízvilágban" nõttem fel (jobban "smakkol" egy jó darab füstölt kolbász friss kenyérrel csípõs zöldpaprikával
) Azt vélem nálunk ez a fõ probléma, de ha NEM visszük túlzásba, vélhetõen nem olyan ártalmas. Olvastam hogy rizsbõl 145 gr a napi ajánlás a II-es diabetesz elkerülésére. A távol-keleti népek fõ tápláléka a rizs õk azt szokták meg. Az olaszok sok tésztát esznek mégsem hallani onnan sem tömeges diabeteszrõl.
Az én véleményem csak egy vélemény a sok közül, orvos-biológus kollegának kellene véleményt nyilvánítania Jó napot, jó kedvet Bioszféra/Metnet
Szívmûtétem, magas vérnyomásom és vércukrom okán viszonylag "képzett beteg" lettem. Nem akarok örökké élni, ám kissé mélyebb ismereteket is szereztem hogy a halálból visszarángató orvosaim erõfeszítéseit "meghálálva" igyekezzem kihúzni a "beígért" 18-20 életévet (mûtétemben a "hivatalos mortalitás" egyébként 10-15 év és SENKI ne mondja hogy csak az adófizetõk nyakán élõsködöm mert 40 évet dolgoztam és volt benne pár év nehéz fizikai munka IS amikor nem sportból emelgettem 50-150 kilós vasakat puszta kézzel miután édesapám 56-os becsukása rám is "hatással" volt. Volt, elmúlt, fiatal embernek nem is árt talán.)
Átnéztem a netet és úgy látom, ebben a "felkapott" ügyben több a gazdasági motívum mint a megalapozott egészségügyi indok. Ezért várnám az ügyben valóban kompetens képzett orvos fórumkollegáink véleményét is. Én laikusként annyit tudok hogy káliumjodidot (KI) mindig is adtak a sóhoz hogy elkerüljék a pajzsmirigy jódhiányos állapotát. A KCl-ról annyit tudok hogy vízhajtóm mellé Kaldyum tablettát kapok amiben 600 mg KCl van kapszulánként és még élek. Vegyészi képzettségem révén gyógyszervegyészeti ismereteim is vannak, talán joggal filozofálhatnék a felvetett problémáról de ezt nálam képzettebb orvos-biológus fórumkollegáinkra hagyom.
Egy dolog jutott eszembe: a pácolt húsokat szinte évszázadok óta Na-K vegyületek hozzáadásával tartósítják és nem pusztultak ki országrészek a sonka kolbász és hasonlók fogyasztása miatt. Sok a mendemonda, pld. híresztelések szerint kálium-nitrátot ad/tak/nak a katonáknak, ez se igaz mert KBr ("úszkált" a reggeli tea tetején) és tudtommal ettõl senkinek nem lett semmi baja (maga a kálium-nitrát egyébként hatékony szer a magas vérnyomás kezelésére). Az élelmiszereket szükséges tartósítani sajnos a szállítás-tárolás miatt. Az ehhez használt vegyszerek mindegyike MÉREG de ne feledjük, a gyógyszer IS méreg ami kis mennyiségben adagolva gyógyít. Ahogy Nano* említetette szinte az összes fontosabb élelmiszert megvádolták már káros hatással. "Józan paraszti ésszel" közönséges üzleti versengés lapulhat mögötte, "urbánus legendák" keringetésével keltenek tömeghisztériát a konkurrensekkel szemben és próbálnak helyet szorítani maguknak. A "tudatos "mérgezés" sztem logikátlan, hiszen -tisztelet a kivételnek- a "jónép" nagy része amúgyis önpusztító életet él. Részben (munkahelyi) kényszerbõl részben egyéni fegyelmezetlenségbõl rendszertelen, mozgásszegény élete, ráadásul sokan máj- és vesepusztító alkohol drog és egyéb szerek "segítségével" tudják elviselni életüket (bár nem elhanyagolható mindez, vélhetõen sokkal nagyobb kárt okozhat egy szét- és összezilált egészségügyi rendszer).
A "homogénezett" tej valóban nem "alszik meg" mert az erõs hõkezeléssel az élesztõgombák is kipusztulnak. Viszont a létfontosságú ásványi sók és fõleg a Ca "benne marad". A kenyér problémája sztem elsõsorban a "gyorskelesztés" adalékanyaga, nameg úgy vélem, ahány pék annyiféle kenyér. Vélhetõen a konkurrenciaharc miatt gyakran ugyanarról az élelmiszerrõl gyökeresen eltérõ "tudományos vélemények" olvashatók amibõl végül csak annyi tanulság vonható le hogy jó pénzért mindenre akad ember. Sztem ami NEM kifejezetten SÚLYOS MÉREG, mindenbõl lehet egy KEVESET enni. A magyar mondás szerint: "Jóból is megárt a sok". Ázsiai mondás: "az vagy amit megeszel" és ez igaz DE azt is hozzáteszik: legalább 32-szer rágj meg egy falatot és sose egyél teljes jóllakásig. A lélegzetvétel is számít: hosszú-mély belégzést erõs-gyors kilégzés kövesse. Nem hinném hogy sokan betartják manapság ezt az alapvetõ élettani (alapos oxigéncsere és "tüdõszellõztetés") intést. Egy arab mondás szerint "Mindenkinek ki van mérve születésekor egy ételadag; aki elõbb fogyasztja el, az elõbb hal meg". Mértékletesség mindenben, sok mozgás, rendszerezett tevékeny fizikai-szellemi élet, idõben és mennyiségben szabályozott táplálékfelvétel az emberi szervezet évmilliók alatt kialakult életritmusának megfelelõen (természetesen lehetnek "egyéni alkat" szerinti eltérések de mindenképp fontos a saját életritmusnak megfelelõ szabályozott életvitel, amihez kellõ önfegyelmezettség KELLene). Persze ezek egy laikus nézetei
Orvos-biológus fórumkollegának kellene bõvebben megszólalni és orvosi ismereteit közreadni, úgy vélem, nélküle csak "szócséplés" minden laikus vita.
Saját szemszögembõl: én az agyam tekintem "központi egységnek" aminek testem csak a "manipulátora" mely végrehajtja agyam utasításait. Ahogy autónkat-gépeinket, úgy testünk "üzemeltetését/karbantartását" is megfelelõ üzem- és adalékanyagokkal kell megoldani sajátos igényeinek és adott terhelésének megfelelõen, követve a "használati utasítást" (az orvosok évezredekre visszanyúló ajánlásait) lehetõleg kerülve a túlterhelést.
Visszatérve a vitatémára, utánaolvasva látható hogy az orvosok nem ok nélkül ajánlják régóta a Na felcserélését K-ra. A problémát ott látom hogy megszokás nagy úr, a konyhasó "sósabb ízû" és hozzászoktunk a sós-fûszeres-zsíros ételekhez, ami a magyar konyha lényegét adja. Bár nagy tápértékû és egészségeses mindegyik, a polipot, kagylót, algát, szóját nem tudom megenni mert más "ízvilágban" nõttem fel (jobban "smakkol" egy jó darab füstölt kolbász friss kenyérrel csípõs zöldpaprikával
) Azt vélem nálunk ez a fõ probléma, de ha NEM visszük túlzásba, vélhetõen nem olyan ártalmas. Olvastam hogy rizsbõl 145 gr a napi ajánlás a II-es diabetesz elkerülésére. A távol-keleti népek fõ tápláléka a rizs õk azt szokták meg. Az olaszok sok tésztát esznek mégsem hallani onnan sem tömeges diabeteszrõl.Az én véleményem csak egy vélemény a sok közül, orvos-biológus kollegának kellene véleményt nyilvánítania
Jó napot, jó kedvet Bioszféra/Metnet Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat