Van. Boj is az, majd biztosan ír róla.
Kedvelõ még mindig vagyok, gyûjtõ sajnos már nem.. de ennek története van. Kb. 12-13 évesen kezdtem el gyûjteni õket, azután, hogy egyszer egy kedves ismerõs családnál jártunk látogatóban Debrecenben. Az apuka szenvedélyes, komoly kaktuszgyûjtõ volt, egy tízemeletes panelház tetején nevelte a több száz növényt. Felmentünk, és választhattam néhány szépet közülük. Otthon aztán szépen nevelgettem õket, idõnként kértem egy-egy újabbat névnapomra, miközben nagymamámat is megfertõztem a kaktuszozással. A kaktuszaimnak azonban soha nem volt igazán jó, állandó helyük, mint mi magunk, sokat "vándoroltak" õk is, lépcsõházból ablakok közé, erkélyrõl garázstetõre, egyszóval rengeteget kellett törõdni velük, esõ elõl rohanni haza letakarni, stb. A viszontagságok, sérülések, elfagyások ellenére az állomány csak nõtt, a csúcsot kb. 100 példány (30-40 faj) jelentette, 1996-1997 körül (néhány igénytelenebb fajt vegetatív módon szaporítotam). A legkedvesebbek a Debrecenbõl kapott Gymnocalycium-fajok (pl. a G. quehlianum) voltak, gyönyörû virágokat hoztak, és õk bírták a legtöbb ideig, de 2000-tõl, amikor sokat voltam távol itthonról, fokozatosan leépült az állomány, pár éve az utolsó kaktuszom is kipusztult.. Még ma is fájó, emlékezõ szívvel gondolok sok szép, alakgazdag szukkulens növényeimre. Néhányuk azonban még a "végzet" elõtt átkerült nagymamámhoz, akinek verandáján kiváló telelõ körülmények vannak. Késõbb majd mutatok róluk képeket.

Már korábban megnéztem a fotóidat, jó kis gyûjtemény ez, további sok sikert a nevelésükhöz!