Most hallottam a Kossuth rádióban, hogy az EU a területén lévõ akácosok kiirtásának elrendelését fontolgatja azon az alapon, hogy az akácfa behurcolt, invazív növény és "kizsarolja" a talaj tápanyagait. (Van elképzelésem arra nézve, hogy miért most, a választási kampány közeledtével lett téma ez a médiában -de meg nem írhatom, hiszen itt tilos politizálni)
Ettõl függetlenül remélem, hogy az eurobürokrácia végül nem ragaszkodik a tervhez, s ha mégis, a magyar illetékesek "elszabotálják" annak valóra váltását.
Tény, hogy az akác nagyon szapora, terjedõképes, s emiatt talán "özönnövénynek" is tekinthetõ. De haszna olyan nagy, hogy amellett eltörpül a veszély, amit az ökoszisztémára gyakorol.
Hazánkba állítólag már az 1600-as évek elején behozták dísznövényként, a XVIII. sz. eleje óta pedig rendszeresen telepítik. Szinte õshonosnak mondható. Nálunk a legelterjedtebb erdõalkotó fafaj. A sovány alföldi homoktalajokat remekül megköti, így olyan területek is hasznosíthatók általa mezõgazdasági szempontból, melyek egyébként nem volnának azok.
Fája remek tûzifa, és bútorfának is alkalmas. Szerszámnyél és szõlõkaró gyanánt pedig szinte nélkülözhetetlen -nem tudom, milyen más fával lehetne itt pótolni.
Ráadásul, a méltán híres magyar méztermelés kb. 50%-át az akácméz teszi ki.
A megkérdezett szakember szerint csak arra kell vigyázni, nehogy a védett területekre betörjön, és megváltoztassa az ottani fajösszetételt.
A mûsorban az is elhangzott, hogy felmerült az akácfa hungarikummá való minõsítése. Nem tudom, ez pontosan mit takar -de ha segíti ennek a növénynek a hazai fennmaradását, én támogatom.