Mondjuk az elszínezõdés nem feltétlenül baj, hiszen ott van, például egy másik gyönyörû vargányaalkatú, igen nagytermetû, vastag húsú csöves termõrétegû gomba: a vörös érdesnyelû (vagy egyszerûen csak érdes) tinóru. Nem túlságosan gyakori, de nem is kifejezetten ritka. Fehéres húsa vágásra szürkül, megfõzve feketére vált. Íze viszont nagyon kellemes, így az ember nem bánja az étel nem éppen esztétikus küllemét. Egyébként a vörös érdestinóruról azt írják a gombászkönyvek, hogy gyökérkapcsolt, mégpedig a nyárfához. Érdekes módon én vegyes erdõben is találtam, ahol sok minden (tölgy, fenyõ) volt, csak éppen nyárfa nem.
A vargányáról: környékemen híres vargányás hely a bakonyszentlászló-fenyõfõi õsfenyves. Ez nevével ellentétben vegyes erdõ, igaz, helyenként erdeifenyõ túlsúllyal. Savanyú, kvarchomok talajon tenyészik, északi kitettségû, enyhe lejtõn, hideg mikroklímában. Egyes vélemények szerint jégkori reliktum. Valóban, légyölõ galóca is van itt.
A fenyõfõi õsfenyvesben találkoztam már kiló körüli vargányapéldánnyal, sajnos túlérett, kukacrágott, használhatatlan volt.
Más helyeken az ízletes vargánya igencsak szórványos. A Balaton-felvidéki erdõkben kifejezett szerencse kell ahhoz, hogy egy-egy példánya a szemünk elé kerüljön. Ez alól kivétel a balatonalmádi-káptalanfüredi erdõ, mely gombák szempontjából egy csodahely. Ott a vargányák mellett kisasztalnyi õzlábgomba-kalapok is elõfordulnak. Talaja szintén savanyú, kvarchomok tartalmú, a permi vörös homokkõ mállása folytán. Sajnos, mindkét említett hely elég frekventált, sokan ismerik, járják. Így a kinõtt gombák gyorsan el is tûnnek.
A nyári és a bronzos vargányát nem ismerem. Ilyen fajokról nem tudnak az én atlaszaim, de véleményem szerint talán az okkerszínû vargányával azonos ezek valamelyike. Ez utóbbi valóban majdnem egyenértékû az ízletes vargányával. A Balatonfüred melletti Koloska-völgyben van egy általam ismert termõhelye.