Bioszféra
Azt senkinek sem ajánlanám, hogy mindenféle gombaismeret híján szedje és egye a gombát. De azt hiszem, mára már annyira átment a köztudatba a gombamérgezés veszélyessége a szinte minden évben elõforduló tragikus esetek kapcsán, hogy az emberek túlnyomó többsége nem is mer elkészíteni és elfogyasztani ismeretlen gombákat. A csekély számú kivétel pedig a felfoghatatlanság kategóriájába esik.
Egyébként nem kell feltétlenül vizsgázott szakértõnek lenni a biztonságos gombafogyasztáshoz. A fõszabály, hogy csak olyan fajokat gyûjtsünk, melyeket kifogástalanul ismerünk. Lehet, ilyen faj csak 4-5 van (nekem 8-10), de akkor csak ezeket keressük és szedjük. Ismeretlen gombával "nem állunk szóba" A gombaszedés eszerint nem úgy történik, hogy válogatás nélkül összeszedünk mindent, aztán otthon kiszortírozzuk. Eleve csak az ismerteket szedjük össze!
Nagy segítség, hogy számos igen jó, ehetõ gombafaj egyben nagyon jellegzetes, szinte összetéveszthetetlen. Például a nagy õzlábgomba, a rizike, a lila pereszke, a sötét trombitagomba, a galambgombák,az összes pöfeteg, vagy a már említett gyapjas tintagomba olyan egyedi küllemû, hogy csak igen rossz szemû, rossz megfigyelõképességû gombaszedõ cserélheti össze más gombafajjal. Az ízletes vargánya is elég jellegzetes, és az esetleges összetévesztés sem jár tragikus következményekkel, hisz a csöves termõrétegû gombák között súlyosan, halálosan mérgezõ nincs.
Régebben sokat említették a csiperkefajoknak a gyilkos galócával való összetévesztési lehetõségét. Ezek külleme, nemkülönben termõhelye azonban annyira eltér, hogy csak a bolond cserélheti össze õket. Viszont a csiperkéknél vigyázni kell 2 enyhén mérgezõ fajra: sárguló csiperke és tintaszagú csiperke. Ezekrõl azt írják, hogy rossz, vegyszerre emlékeztetõ szaguk van, mely fõzéskor még erõsödik is. Saját tapasztalat, hogy ez a kellemetlen szag nem mindig elég kifejezett. Egyszer kaptam enyhe, hányásos gombamérgezést életemben: tizenéves voltam, és megettem a tintaszagú csiperkét. Nem volt jó ízû, de meg lehetett enni!
Ami elég veszélyes, az a szegfûgomba szedése és fogyasztása. Bár tûrhetõ megfigyelõképességû ember ezt sem cseréli össze, hiszen színe, szaga, ritkán álló lemezei, szívós tönkje, s nem utolsósorban a termõhelye nagyon jellemzõ.
De felületes, gombát nem kellõképpen ismerõ gyûjtõ susulykákat szedhet hozzá, ezek pedig "muszkarinbombák"
A galócaalkatú gombákat a magam részérõl következetesen kerülöm. A piruló galóca ugyan tipikusnak mondható, mégsem szedem le. Egyetlen fajukat merném elfogyasztani, ez a teljességgel félreismerhetetlen császárgomba -viszont ezzel még sohasem találkoztam.
Szóval, szerintem az a lényeg, hogy csak az általunk jól ismert, a tipikus jegyeket egyértelmûen mutató ehetõ gombákat fogyasszuk. A legkisebb kétség felmerülése esetén a gombát ne szedjük, a leszedett példányokat étkezésre ne használjuk.
Egyébként nem kell feltétlenül vizsgázott szakértõnek lenni a biztonságos gombafogyasztáshoz. A fõszabály, hogy csak olyan fajokat gyûjtsünk, melyeket kifogástalanul ismerünk. Lehet, ilyen faj csak 4-5 van (nekem 8-10), de akkor csak ezeket keressük és szedjük. Ismeretlen gombával "nem állunk szóba" A gombaszedés eszerint nem úgy történik, hogy válogatás nélkül összeszedünk mindent, aztán otthon kiszortírozzuk. Eleve csak az ismerteket szedjük össze!
Nagy segítség, hogy számos igen jó, ehetõ gombafaj egyben nagyon jellegzetes, szinte összetéveszthetetlen. Például a nagy õzlábgomba, a rizike, a lila pereszke, a sötét trombitagomba, a galambgombák,az összes pöfeteg, vagy a már említett gyapjas tintagomba olyan egyedi küllemû, hogy csak igen rossz szemû, rossz megfigyelõképességû gombaszedõ cserélheti össze más gombafajjal. Az ízletes vargánya is elég jellegzetes, és az esetleges összetévesztés sem jár tragikus következményekkel, hisz a csöves termõrétegû gombák között súlyosan, halálosan mérgezõ nincs.
Régebben sokat említették a csiperkefajoknak a gyilkos galócával való összetévesztési lehetõségét. Ezek külleme, nemkülönben termõhelye azonban annyira eltér, hogy csak a bolond cserélheti össze õket. Viszont a csiperkéknél vigyázni kell 2 enyhén mérgezõ fajra: sárguló csiperke és tintaszagú csiperke. Ezekrõl azt írják, hogy rossz, vegyszerre emlékeztetõ szaguk van, mely fõzéskor még erõsödik is. Saját tapasztalat, hogy ez a kellemetlen szag nem mindig elég kifejezett. Egyszer kaptam enyhe, hányásos gombamérgezést életemben: tizenéves voltam, és megettem a tintaszagú csiperkét. Nem volt jó ízû, de meg lehetett enni!
Ami elég veszélyes, az a szegfûgomba szedése és fogyasztása. Bár tûrhetõ megfigyelõképességû ember ezt sem cseréli össze, hiszen színe, szaga, ritkán álló lemezei, szívós tönkje, s nem utolsósorban a termõhelye nagyon jellemzõ.
De felületes, gombát nem kellõképpen ismerõ gyûjtõ susulykákat szedhet hozzá, ezek pedig "muszkarinbombák"
A galócaalkatú gombákat a magam részérõl következetesen kerülöm. A piruló galóca ugyan tipikusnak mondható, mégsem szedem le. Egyetlen fajukat merném elfogyasztani, ez a teljességgel félreismerhetetlen császárgomba -viszont ezzel még sohasem találkoztam.
Szóval, szerintem az a lényeg, hogy csak az általunk jól ismert, a tipikus jegyeket egyértelmûen mutató ehetõ gombákat fogyasszuk. A legkisebb kétség felmerülése esetén a gombát ne szedjük, a leszedett példányokat étkezésre ne használjuk.