Én minden, általam ismert és szedett gombafajt határozókból, atlaszokból ismertem meg. Ezek sokszoros, gondos tanulmányozása és sok hezitálás után egyenként próbáltam ki a fajokat -sohasem szenvedtem mérgezést (az egy tintaszagú csiperke okozta hányást leszámítva), holott 13 éves koromtól gyûjtök gombát.
Az említett 8-10 faj tekintetében ismereteimben teljesen biztos vagyok, feleségemnek, gyerekemnek is gond nélkül adtam ezekbõl a gombákból.
Szakértõnek sohasem mutattam be a szedett gombát: elõször is, "szakmai" önérzetbõl. Másodsorban, mert ahol járok és gyûjtök, azoknak a helyeknek a közelében sem volt soha gombaszakértõ. Nem tudom, ez a foglalkozás egyáltalán létezik-e még napjainkban.
A légyölõrõl: ez nálunk ritka, mert hidegkedvelõ északi, ill. magashegységi faj. Egyetlen termõhelyét ismerem a környékemen: a fenyõfõi õsfenyves az északi Bakonyalján.
Ezt a tündéri "mesegombát" mindenki ismeri, és nagyon mérgesnek ismeri.
Holott az enyhébben mérgezõ gombák közé tartozik -általában. Méregtartalma ugyanis termõhelytõl és példánytól függõen erõsen változó. Dr. Krébecz szerint volt egy tragikus kimenetelû önkísérlet is az Államokban: valaki a légyölõ veszélytelenségét bizonyítandó jó adagot bekebelezett belõle -és másnapra meghalt!
A mérge egyébként hallucinogén, LSD-szerû hatása van, õrjöngést okoz. Fõleg a kalapbõrben található, ezért azt lehúzva csökkenthetõ a súlyos mérgezés veszélye. Summa summárum, ez a faj semmiképpen sem enni való, kipróbálni való.