Természetesen el tudom különíteni a szegfûgombát a többi kis termetû lemezes gombafajtól. Hiszen tejeskávé színe, nagyon szívós tönkje, ritkás lemezei és a fõleg a semmi máshoz nem hasonlító, jellegzetes "szegfûgomba" illata félreismerhetetlen. Igazából a nagyon aromás íze miatt nem kedvelem, és mert egyenként kell átnézni az esetleg töméntelen sok, apró gombácskát.
Az én apám egyébként kétszer kapott muszkarin típusú gombamérgezést, az elsõ esetben a szüleivel egyetemben. A nagymama valami házaló árustól vett szegfûgombát, el is készítette finom csipetkés gombalevesnek...
Aztán szakadt róluk a víz, hánytak, és jött a doktor a gyomormosó készlettel...
Másodszor pedig akkor volt gombamérgezésben az apám, mikor Csepelen a házinéni megkínálta, na, mivel?
Szegfûgomba levessel! Újra izzadás, émelygés, hányás, és ami kell...
A papa az életben nem evett többször gombát, kivéve a bolti termesztett csiperkét.
A lilatönkû pereszkével már találkoztam, igaz nem én szedtem, hanem a feleségem öreg-öreg nagynénje. Beállított hozzánk egy szatyorral, hogy finom, készítsük el.
Bevallom, hülye voltam, és nem mertem megenni.
Azóta utána néztem, jó ehetõ, jellegzetes gomba.