Dióhéjban egy kis kiegészítés:

Azért ellenõriztesd még néhányszor az általad szedett gombát, kár lenne azt az avatarbeli apróságot magára hagyni! Nem feltétlen muszáj szakellenõrrel: elég ha olyannal, aki rendszeresen nagy mennyiségben szed különbözõ fajokat. A páromat is figyelmeztette már tréfásan a gombák istene: Úgy gondolta, hogy a korábbi magyarázataim és kis tapasztalata alapján felismeri a mírgeset. Hát nem ismerte fel, megfõzött és megevett némi gyomor-béltüneteket okozó gombát. Magyarul: Hányt és fosott, mint a Murányi kutyája, de más baja szerencsére nem lett.

Vegyél szakkönyveket, tegyél szert némi rendszertani és fajismeretre, aztán már nem bánom, ha leszedsz és megfõzöl pár védett császárgalócát is. Célszerû valami gombaismereti, lehetõleg szakellenõri tanfolyamot elvégezni. Más az, ha értõ embertõl tanul az ember, mint ha saját maga szedi össze a tudást, esetleg csak néhány fajt ismerõ embertõl. Nem olcsó mulatság és elég hosszadalmas is (kb. egy év), de utána más szemmel tekintesz a gombákra. Azon kívül, ha elég jól ismered a gombákat, akkor is ehetsz sok jóízû gombát, amikor a vargánya szezonális, vagy idõjárási okokból nem terem.

A gombaszedésrõl:

Lehetõleg kosárba, ne reklámszatyorba szedd a gombát: a szatyorban törik, ahogy mozogsz vele, azon kívül befülled, tönkre megy. Én két nagy kosár mellett csak akkor viszek két szatyrot tartaléknak, amikor laskagombát szedek. Az elég kemény, hogy ne nagyon törjön és laskainvázó esetén rövid idõ alatt tele szedjük, nincs ideje megromlani. Sok szakellenõr a törmeléket egy az egyben kidobja. Sokkal nehezebb a vegyes gombatörmelékbõl a mérgezõ fajokat kiválogatni: egyes gombadarabokon csak részinformációkat találhatsz, lásd késõbb.

A gombát úgy szedd, hogy a teljes tönköt is kiemeled a földbõl (az, hogy ezzel összeszaggatod a gombafonalakat a földben és emiatt elpusztul, vagy késõbb kevesebbet terem, marhaság). A gombahatározáshoz sok információt ad. Ha késsel szeded, a tönk alja a sok információval együtt a földben marad. Azt, hogy hogyan határozd meg a gomba faját a kalap, a termõréteg és a tönk tulajdonságai alapján, a szakkönyvekben megtalálod.

A gomba fajának meghatározása után szabad csak késsel hozzányúlni a gombához, bár van úgy, hogy még az is a faj meghatározásához tartozik, hogy a tönk vágási felülete milyen színváltást produkál, sárgul, vörösödik, szürkül, kékül, zöldül, vagy marad fehér?
Általában a tönk alja kezd kukacosodni, onnan kell esetleg levagdosni felfelé az egyéni érzékenységed szerinti kukacmentes részig. Azért nagyon érzéketlennek sem szabad lenni a kukacosság tekintetében laza
Ezzel együtt letakarítod a földet, avar maradványokat is. Ez mindenképpen megéri, mert a kosárban egy - két földes gomba az egészet összepiszkolja. Késõbb sokkal nagyobb munkával lehet úgy - ahogy megtisztítani.

Elkészítés: Néhány faj tönkje nem ehetõ, kemény, rostos (pl. szegfûgomba, õzlábgombák). Ki kell dobni. A kalapbõrt általában nem kell lehúzni: sok aromaanyagot tartalmaz. Néhány fajban (pl. piruló galóca, gyûrûs tuskógomba) hõérzékeny méreganyag van, ami
rövidebb - hosszabb fõzés hatására lebomlik. Ezeket a fajokat nyilván nem szabad nyersen fogyasztani. Általában elkészítés elõtt nem kell leforrázni a gombát, az aromavesztéssel jár. Kivétel is van: a redõs papsapka gomba méreganyaga forrázással távolítható el.