Természetesen én se úgy gondoltam, hogy valaki éveken át a könyvtárban ül, majd utána megpróbálja a "terepen" alkalmazni az olvasottakat. A gombászásnál a könyv és a gyakorlat kéz a kézben jár.
Csupán azt akartam kifejezni, hogy szerintem nem feltétlenül kell szervezett tanfolyamon részt vennie annak, aki kedvtelésbõl szeretne gombát szedni, biztonságosan.
Gombaügyben senkiben se bízok, csak magamban. Nagyon aggályos vagyok, ezt tudom is. Egyszer a feleségem öreg nagynénje beállított hozzánk egy szatyor gombával, amit õ lila pereszkének mondott.
Udvariasságból elfogadtam, megköszöntem a néninek, de aztán az egészet a szemétbe dobtam. Mert az a gomba nem lila pereszke volt, hanem valami tölcséres kalapú, agyagszürke gomba, a tönk alján lila színezettel. Késõbb olvastam, hogy ez a lila tönkû pereszke, jó, ehetõ gomba. Utólag kicsit sajnáltam a nénit, de nekem kemény gombaszedési és fogyasztási elveim vannak. Bemondásra talán még a szakértõnek se hinném, hogy jó az a gomba.
Az ehetõ gombák többsége egyébként nagyon jól felismerhetõ, és rossz szemû, felületes, vagy szélkelep az az ember, aki az egyik gombafajt összecseréli a másikkal. De ha a legkisebb kétségem felmerül még a jól ismertnek vélt gomba azonosságát illetõen is, meg nem eszem.
Utána néztem az általad említett Chlorophyllum molybdites-nek. A Dr. Krébecz féle gombaatlasz nem tud róla, bár azt megemlíti, hogy a piruló õzlábgombának több változata van, melyek közül az un. varians hortensis, azaz a kerti változat okozott már súlyos tünetekkel járó mérgezést. A Wiki-n egy angol nyelvû szócikket találtam, mely szerint a Chlorophyllum molibdites az USA keleti részein, ill. Kaliforniában fordul elõ. Feltûnõ, nagyra növõ, a képek tanúsága szerint teljesen õzlábgomba-szerû:

Link

Tipikusan kultivált területeken, gyepes helyeken, parkokban terem. Elég heves, de csupán gyomor-béltünetes mérgezést okoz -tehát mérgezése inkább csak kellemetlenség, nem pedig tragédia.
Azon gondolkodtam, hogy a Chlorophyllum molybdites vajon nem azonos-e a Dr. Krébecz-féle piruló õzlábgomba változattal, a szintén kertek környékén elõforduló varians hortensis-el.
Egy a lényeg: a mi közönséges, sokszor tömegesen elõjövõ, és rántva kitûnõen finom nagy õzlábgombánkkal (Macrolepiota procera) már csak termõhelye miatt sem téveszthetõ össze.Igazad van egyébként abban, hogy a termõhely roppant fontos a meghatározásnál. Nagyon nem mindegy, hogy a gomba erdõn, vagy réten-legelõn található. Erdõben mindig meg kell nézni, milyen fák vannak a környéken, mert ez a gyökérkapcsolt fajok meghatározásánál döntõ momentum. Vegyes erdõben megtévesztõ lehet, hogy pl. a kéttûs fenyõkkel gyökérkapcsolt fenyõtinóru tölgyfa tövében nõ, vagy lombos fákkal gyökérkapcsolt gomba fenyõ alatt. De a közelben ilyenkor is mindig megtaláljuk a szimbiotikus partnert. Egyébként a gyökérkapcsoltság érdekes kérdés. Úgy tûnik, mintha lennének olyan fajok, melyek váltogatni képesek fa-partnereiket. Például a Balatonalmádi-Káptalanfüreden emelkedõ Kõ orra oldalában tölgyerdõben találtam vörös érdestinórut, holott se közel, se távol nem volt egyetlen nyárfa se látható. A gombák között nem ritka az óriásnövés sem. Sok évvel ezelõtt a csopaki Kopasz-tetõn (mely nevével ellentétben szép, telepített feketefenyvest hordoz) tányérnyi kalapú, 20-30 deka súlyú fenyõtinórukra bukkantam. Pedig minden szakkönyv azt írja, hogy ez a gomba csupán kis, közepes termetû.
Végül, ha már ilyen jól "begombásztunk", mondok egy rendkívül jó gombatermõ helyet. Néhány hete a Börzsönyben kirándultunk, Kóspallagról mentünk fel a Nagy-hideg-hegyre. A jelzett út a kis-inóci turistaháztól indul, erõsen emelkedik, és mindvégig többé-kevésbé sûrû erdõben halad. Azokban az erdõkben annyi volt a gomba, amennyit életemben sehol se láttam. Szó szerint zsákszám volt ott mindenféle galambgomba (közte sok kékhátú és varas), elég sok ízletes vargánya, barna érdestinóru meg még a fene tudja, mi nem. Talán a vizet el nem nyelõ vulkanikus kõzet az oka, mely a sok csapadék- vizet egyenesen a hegy lábához vezeti le?