A 'jégkárral' kapcsolatban, érdemes elolvasni...

"Normafa - megtépázva

Délelõtt a Normafán jártunk biológus kollégámmal, Weiperth Andrással. Bár a gyalogutakat még lezárva tartja az Önkormányzat, a két nappal ezelõtti jégtörés nyomait szemügyre tudtuk venni. Vegyes benyomásaink voltak. Elsõre drámai a látkép, hiszen sok a letört ág, a hegyoldalakon messzirõl is látszik a sok ezernyi törésfelület. Az erdõ ugyanakkor megmaradt, és köszöni, jól van!

Kétségtelen, hogy sok fát derékba roppantott a koronákra rakódó jég súlya, vagy egyszerûen gyökerestõl kifordult. Jellemzõbb azonban, hogy a fák 5-8 cm-es ágai szakadtak le, és állnak halmokban az erdõ alján, sok száz hektáron. Az idõs fákat nem viselte meg jobban a jégtörés, mint a fiatalokat; sõt elsõ ránézésre kisebb károkat szenvedtek. Talán nem véletlen: ezek a példányok jóval száz év felett járnak; sok jégtörést láttak már, és valószínûleg az állékonyságuk is átlagon felüli.

Érdemes tudnunk, hogy a hegyvidéki erdõk életéhez hozzá tartoznak a hasonló események: széldöntések, jégtörések, vagy akár a rovarok kártételei. Ezeket az erdõ néhány év alatt kiheveri. Sõt, elmondható, hogy az évtizedenként, évszázadonként beköszöntõ „drámai” történések még stabilabbá, változatosabbá, és az erdei fajok számára lakhatóbbá teszik az erdõt. Ne felejtsük el, hogy sok faj kifejezetten kötõdik a korhadó fákhoz, vagy a világosabb erdõbelsõhöz.

Gazdasági szempontból a jégtörés nyilván káresemény, hiszen nagy mennyiségû faanyag kerül a földre, amelyet költségesen lehet csak összegyûjteni, és a minõsége is kedvezõtlenebb, mint a fakitermelés során szakszerûen kitermelt fáé. És persze a kirándulók sem feltétlenül örülnek a „rendetlenségnek” – különösen ameddig a kidõlt fák elzárják az utakat.

Mi úgy láttuk, hogy bár a Normafa erdejét megtépázta a jégtörés, annak folytonossága, tájképi értékei nem változtak. Továbbra is az ország természetvédelmi és turisztikai szempontból legértékesebb erdei közé tartozik, amelyet óriási hiba lenne egyéb sporttevékenységek érdekében parkká alakítva „fejleszteni”. A legfontosabb, amit tenni kell ebben a helyzetben: az utak járhatóvá tétele, és a valóban balesetveszélyessé vált fák kezelése, esetleg eltávolítása. Más nem szükséges. A holt fa jót tesz az erdõ talaján. Az összetört faanyag nagyarányú ún. „összetermelése” komoly talajsebzéssel járna ezzel szemben (majdnem akkorával, mint egy sípálya építés...) – így természetvédelmi szempontból feltétlenül kerülendõ. Még akkor is, ha néhány rendszeretõ túratárs szemét bántja a sok letört ág, és fatörzs – ne javasolja senki a „rendrakást”. Ennyi elég volt a Normafának – hagyjuk, hogy a terület legnagyobb részén segítség nélkül szedje magát össze.

Nyárra a Normafa erdei kizöldülnek, a sebek lassan eltûnnek. Néhány év múlva alig lesz nyoma a jégtörésnek. A Normafa sorsát nem a Természet befolyásolja károsan, az csak hozzátesz a szépségéhez...

Gálhidy László, erdõökológus"