Az épület nagy hõtehetetlensége ismerõs probléma/áldás. Igazából azóta tudom jó határok között tartani a párát, mióta rendszeresen itt élünk és oda tudunk rá figyelni. Elõször elkövettük a hibát, hogy örültünk a korán jött jó idõnek és a külsõ levegõvel engedtük felmelegíteni az épületet. Augusztusban már kigyöngyözött a pára a padlón és a következõ telet csak fûtés/szellõztetéssel töltöttük. Maradt az alapszabály, hogy az épület hõmérsékletét 20-22-fokra emelni, fûtéssel kell és nem a külsõ meleggel. A kismértékû állandó szellõzés mellett, nagyobb légcserét csak akkor használunk, mikor a külsõ hõmérséklet (és nedvesség) alacsonyabb a belsõnél. A hõtehetetlenség áldásos hatása éppen most fog következni, amikor kívül 35 fok tombol, bent éppen csak 22-23 fok 60% pára van, minden mesterséges klímaberendezés nélkül. A legmelegebb nyáron se ment fel azóta 25 fok fölé a belsõ hõmérséklet, de ehhez állandóan szabályozott szellõztetés kell. Kézzel vagy géppel. Cserébe a madárcsicser, fácánröpte, kis sólyom átvonulása, sokféle fészekrakó a kertedben mindennapos örömmé teszi a bioszféra életét. Na persze tavaly a róka is erre járt. Azóta idejében bezárom a tyúkokat.