Vikarel; nagyon szépen mûködtél közre, mint egy színházban a felvilágosító! Tipikus jelenés volt nálam is régen a lógó jégcsapok, megnyúlt cseppecskék...stb. nevet
A lejegesedés után a még rálocsolás nem hatásos már, letörheti a súly a levél nyelet. A kiolvadás hõelvonása pedig pár percig tarthat ,ami miatt a nedv szállító szövetek még nem roncsolódhatnak. A tartós, fél-1 óránál tovább tartó fagyok a veszélyesek. Hasonló ez mint nálunk az oxigénhiány az agyban, bár az pár perc csak.

A meggyfákra vissza; a meggyek, a Pándy pedig fõként fogékony a felkopaszodásra, a lelógó ostorok végén van csak virág bog. Most hagyni kell, ha leérnek a végei, akkor júl.20 után ki kell vágni ezeket az ostorokat, a törzshöz legközelebbi, és utána még kedvezõ nyári rügyezésig. A csonthéjasok ritkítása, zöld metszése augusztus eleje, hogy a megmaradó leveles hajtások még beérjenek lombhullásig. Ez van a diónál is, azt õsszel ritkítsuk, bár kicsit késõbb szept. elején, akár zölden, burok repedés idején érdemes leverni, és vagy lefûrészelni az öreg ágat, mert akkor nincs a diónál erõs nedvkeringés, nem úgy mint tavasszal akkor szinte elvérzik a fa.