Lefotózni most sem tudtam, de sikerült távcsõvel szemügyre venni a korábban említett ragadozót :-) Bár tollazata távolabbról félrevezetõen homogén de binokulárban felismerhetõ volt hogy sötét változatú egerészölyv. Testmérete is a fajára jellemzõ felsõ határnál járhat, bizonyára idõsebb példány. Bár mókusnál nagyobb prédát ritkán ejt ("mérethatár felett" csak súlyosan sebesült vagy haldokló állatokra támad) macskám "szkeptikusan" elbújt.
Az egerészölyv látogatásainak oka : "hétvégis" szomszédaim tettek le húsos ennivalót Tomi kutyának a kert túlsó végében, azt "sasolta" az egerészölyv. A kutya pedig érdekes módon respektálta, nem rohant oda enni hanem állt és nézte - nekem nagyon úgy tûnt hogy mindkét állat tartott egymástól. Az egyébként ingerlékeny és harcias kutya tanulhatott egy korábbi esetbõl amikor egy feldühödött feketerigó fiókája védelmében kevés híján kiverte a szemeit. Tomi meghátrált elõle (fotóit mutattam akkoriban) mert a rigó csak a kutya szemeit támadta csõrével. "Félelmetes" ellenfél a feketerigó, szárnyat se bontva mint egy rakéta pattan a levegõbe elõreszegzett csõrével Link a facsúcsért vívott légiharcban. Szárnyra kelve szinte követhetetlenek villámgyors manõverei, anno Tomi se tudta hová kapjon csak kaffogott a levegõbe, végül eloldalgott a nála sokkal kisebb feketerigó elõl. Ennek az emléke "kísérthette" :-)
Filózom hogy Tomit a kennelbe zárom és "csalit" teszek ki az ölyvnek, hátha értékelhetõ fotót is "lõhetek" róla kacsint