Nem igazán ide való, de:

Tavaly novemberben tippeltem az enyhe télre (lottó ötösöm így jönne be) és (lehet, hogy véletlenül) bejött. Amire akkor alapoztam az a tengerhõmérsékleti anomália Link (nem mértéke, hanem „rajzolata”) változásának hasonlatossága volt, az 1997-98-as El Nino-s helyzethez.
Amiért volt elég kétségem (és persze a végül is igazoltnak látszó gondolat ellenére most is van), az a 2002-03-as szintén hasonló anomáliaváltozás volt (ez mértékében jobban hasonlított), de ez utóbbi esetben az átlagostól hidegebb-melegebb tengerfelszínek elhelyezkedése jelentõsebben eltért a 97-98-as és a 06-07-es helyzettõl.
Ami talán még érdekes lehet, hogy visszanézve (korábbi apropó a tiszai árvizek kialakulásának sajátos vizsgálata volt) a melegedési és lehûlési periódusokat, a markáns lehûlési átmeneteknél, vagy az azokat követõ 1-3 évben a csapadékosság erõsödését tapasztaltam. Persze a vizsgálat tárgya a Tisza vízgyûjtõje volt, ill. a levonult árhullámok száma, nagysága – sõt leszûkítve tulajdonképpen az, hogy az emlékezetesen nagy Tisza árvizek kapcsolhatók-e ilyen távoli jelenséghez.
Nos, azt kell mondanom, hogy bár a vizsgálható 56 év Link nem túl sok, de jellemzõen a lehûlési folyamatok alatt, vagy azokat röviddel követve alakult ki a jelentõsebb Tisza árvizek (1970, 1974, 1980-81, 1998-99-2000, 2006) igen nagy része. A tartósabban pozitív anomáliát mutató idõszakokhoz inkább kapcsolódnak aszályos évek (pl. 1982-83, 1986-87, 1992-94, 1997, 2002-04).
A tavaszi árvizeknél nagy szerepe van a hóban felhalmozódott víz mennyiségének. Mivel ez a csapadék lefolyását akár 2-4 hónappal eltolhatja és fokozza az árvíz kockázatát, ezért nem minden esetben „hozható össze” a lehûlési folyamattal, ugyanakkor itt is megfigyelhetõ egy igen érdekes jelenség.
A Tisza vízgyûjtõn a nagyobb hómennyiségek felhalmozódásának egyik csoportját (1985, 1996, 1999, 2000, 2006) a nagyobb negatív anomália téli, tél végi csökkenése (melegedés) jellemezte, míg másik csoportját (1970, 1987, 2003) a nagyobb pozitív anomália csökkenése (lehûlés) jellemezte.
Vagyis úgy néz ki, mintha az igazán markáns folyamatok mozgatórugója az esetek nagy részében a stabil egyirányú változás lenne. A Tisza esetében, a vizsgált idõszak lehûlési periódusaiban ez jelentõsen emelte az árvízi kockázatot.
És akkor most következzen az, amibe aztán könnyen beletörhet a bicskám – nevezetesen az egyébként hosszútávú esélylatolgatásba való tavaszi esélylatolgatás.
Szóval most azt gondolom, hogy ha az El Nino mostani leépülése stabilan folytatódó (legalább 3-6 hónapos) folyamat lesz, akkor egy az átlagostól csapadékosabb idõszak elébe nézünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy holnaptól 1-2 évig folyamatosan több csapadék hullik majd mint az átlagos, hanem azt, hogy a következõ 1-2 évben, fõképp a Tisza vízgyûjtõin (végül is ez volt az összehasonlítási alap) összességében az átlagostól több csapadék valószínû.
Ennek elsõ jelei már mutatkoztak az év eddig eltelt idõszakában is, de igazán érdekesnek az év hátralévõ része látszik.
Ha viszont az átváltási folyamat lelassul, vagy megáll, akár további száraz periódus is kezdõdhet.
Ez az Én fikcióm és esélylatolgatásom, kíváncsian várom mekkorát bukok vele!?:-)