Érdekes, hogy a Bükkben viszont a rendzina talajokat szereti (ami persze nem meglepõ: ez az egyik legtápanyagdúsabb talajféle, csak marha lassan keletkezik, és nem is túl vastag).
Van vagy 20 lelõhelyem rá, mindben az a közös, hogy mészköves alapkõzeten keletkezett, szinte aljnövényzetmentes, morzsalékony és jó vízháztartású talajon vannak. Érdekes, hogy gyakori az átfedés más fajokkal, pl. májusi pereszkével, piruló õzlábbal, de pár helyen még különbözõ kucsmagomba-félékkel is. Az egyik legmagasabb (és eldugottsága folytán legjobb) helyem ~930 m magasan van nevet. Meleg, csapadékos nyárutókon annyi van belõle, mint a "szemét" vidám. A rekordom eddig egy ~70-80 cm-es "apróság", futás közben találtam, eléggé megszenvedtem vele, míg hazacipeltem...

Amanita: biztos, hogy a pöfeteg gyökérkapcsolt? Eddig mindenütt lebontóként olvastam róla... Szerk.: és tényleg! :o
(Ez van, ha valaki nem naprakész vidám )