Bioszféra
Így van Majd a gímek után, októberben. Már, ha ők is így gondolják és éppen nem 30 fok van. És valóban barcogásnak hívjuk.
Viszont kevés nagyobb erdőpusztító, agresszíven terjedő koronás vadfajunk van, hála a betelepítőknek és a szakszerű, és az ökológiai eltartóképességhez igazodó vadgazdálkodás helyett kissé mást művelő vadászok miatt, mesterségesen túltartott állományoknak.
A Kelet-Cserhátban(!!) már egy akácost(!!!) nem lehet tönksarjakról felújítani legalább 2 méter magas újulatvédő vadkárelhárító kerítés nélkül, mert lezabálnak mindent. Aki harapott akáclevélbe az kb. tudja mit jelent azt enni. De a cser és tölgy már rég nem elég nekik.
A vágásérett akácállományok faanyagának piaci értékéből 2/3-ot csak az erdőfelújítások védelmére kell költeni. (És akkor még a többi költség hol van..) Nem megy anélkül, olyan vadkárok vannak. Az erdőtörvény azonban egyszerűen fogalmaz: erdő helyén erdőnek kell lenni. És erre időkorlát is van.
A szintén túlszaporodott gímszarvasok dettó. Valami 400.000 példány körül van a számuk! Osszunk, szorozzunk kis hazánk területadatával...
Nógrádban az 1920-as években 300-350 db volt az éves terítékszám. (Mindkét ivar esetében - tehát tarvad (gímtehén) és bika együtt.) Ez most 6000....
És így is kezelhetetlen. Ez a vadnak is teljes nyomor, nem csak az erdőnek. A gímet már egy agancstőgyulladás nevű vírusos betegség tarolja, amivel évekig szenved...
Tolnában, Baranyában évtizedek óta nudumra (csupaszra) tarolják a dámok az erdőt, semmi újulat (csemete nem marad meg), amit nem kerítenek.
Valami több százezer km körül van nálunk az agrár és erdei vadkár elhárító kerítések hossza.
Németek pedig egyszerűen tudják matekot. Meg kell nézni az ottani tölgyeseket, bükkösöket. Igaz eddig volt hozzá 800 mm stabil csapadékuk is.
De ott akár magán, akár állami pontosan tudják, hogy: az erdőművelő legfontosabb eszköze nem az ültetőkapa, hanem a puska.
Mert ragadozók híján csak így tudja egyensúlyban tartani a nagyvad fajokat. És az intenzív, de okszerűen célirányos vadászat ellenére nem üresek az erdők...
Viszont kevés nagyobb erdőpusztító, agresszíven terjedő koronás vadfajunk van, hála a betelepítőknek és a szakszerű, és az ökológiai eltartóképességhez igazodó vadgazdálkodás helyett kissé mást művelő vadászok miatt, mesterségesen túltartott állományoknak.
A Kelet-Cserhátban(!!) már egy akácost(!!!) nem lehet tönksarjakról felújítani legalább 2 méter magas újulatvédő vadkárelhárító kerítés nélkül, mert lezabálnak mindent. Aki harapott akáclevélbe az kb. tudja mit jelent azt enni. De a cser és tölgy már rég nem elég nekik.
A vágásérett akácállományok faanyagának piaci értékéből 2/3-ot csak az erdőfelújítások védelmére kell költeni. (És akkor még a többi költség hol van..) Nem megy anélkül, olyan vadkárok vannak. Az erdőtörvény azonban egyszerűen fogalmaz: erdő helyén erdőnek kell lenni. És erre időkorlát is van.
A szintén túlszaporodott gímszarvasok dettó. Valami 400.000 példány körül van a számuk! Osszunk, szorozzunk kis hazánk területadatával...
Nógrádban az 1920-as években 300-350 db volt az éves terítékszám. (Mindkét ivar esetében - tehát tarvad (gímtehén) és bika együtt.) Ez most 6000....
És így is kezelhetetlen. Ez a vadnak is teljes nyomor, nem csak az erdőnek. A gímet már egy agancstőgyulladás nevű vírusos betegség tarolja, amivel évekig szenved...
Tolnában, Baranyában évtizedek óta nudumra (csupaszra) tarolják a dámok az erdőt, semmi újulat (csemete nem marad meg), amit nem kerítenek.
Valami több százezer km körül van nálunk az agrár és erdei vadkár elhárító kerítések hossza.
Németek pedig egyszerűen tudják matekot. Meg kell nézni az ottani tölgyeseket, bükkösöket. Igaz eddig volt hozzá 800 mm stabil csapadékuk is.
De ott akár magán, akár állami pontosan tudják, hogy: az erdőművelő legfontosabb eszköze nem az ültetőkapa, hanem a puska.
Mert ragadozók híján csak így tudja egyensúlyban tartani a nagyvad fajokat. És az intenzív, de okszerűen célirányos vadászat ellenére nem üresek az erdők...