Hydroinfo
Minden világos.
A teljes igazság kedvéért meg kell írni, hogy Gönyûn nem lehetséges gátszakadás, minthogy az egész község magasparton feküdvén, nincs is gát.
A Szigetközzel más a helyzet, az majdnem teljesen körbe van véve töltéssel. Az egész területe az árvízi szint alatt fekszik, olyan, mint egy kis Hollandia. 1954-ben pont ezért következhetett be a katasztrofális ár a Szigetközben. Ásványrárónál megroggyant az átázott, régi töltés (melyet állítólag valami ürgeféle állat járatai is át meg átfúrtak). A dühöngõ, szennyes áradat végigszáguldott az alsó Szigetközön, elöntve az összes községet. A régi házak mind tönkrementek az elöntés alatt, hogy emberéletben esett-e kár, nem tudom.
Gyõr szigetközi városrészét, Révfalut északról körtöltés védte az árvíztõl. Ennél pár napra megtorpant az ár, de aztán ez a gát is hirtelen átszakadt, és a víz, mint valami kis cunami, betört Révfaluba. Olyan gyorsan történt mindez, hogy többen fákra másztak fel a rohanó áradat elõl, mely a beszámolók szerint úgy jött, mintha hordók görögtek volna elõre az utcán.
Mivel Révfalu a gyõri medencében, azaz a Szigetköz legmélyebb pontján van, itt a vízmagasság elérte a 3-4 métert: a földszintes házaknak ereszcsatornájáig ért helyenként.
A víz levonulása után mind az érintett szigetközi falvakat, mind Gyõr-Révfalut újjá kellett építeni.
Hozzá kell tenni, hogy 1954-ben a késõ tél, valamint a tavasz is igen csapadékos volt, és az alpesi hótömegek olvadása, párosulva a hûvös, esõs tavasz és kora nyár csapadékmennyiségeivel, hozta létre a rendkívüli dunai árvizet. Érdekes tény, hogy az 1954-es árvízkatasztrófa idején a Duna vízállása jó néhány deciméterrel elmaradt a 2002-es, vagy akár a mostanra várható maximális vízszintektõl. Ellenben nagyon elhúzódó volt az ár, ezért a töltések átáztak.
A történtekbõl a korabeli vízügy levonta a tanulságot, és az elöregedett, rosszul megkonstruált szigetközi gátakat hamarosan újakra cserélték. Így az 1965-ös, az '54-es árnál magasabban tetõzõ, s igen elhúzódó árvíznél nem a szigetközi, hanem a csallóközi oldalon szakított a Duna. Ott nagy pusztítást is végzett az ár, viszont a gátszakadás következtében a szigetközi oldal töltései tehermentesültek.
A mostani áradatot -legalábbis nagyon remélem- jól megépített, karbantartott gátak fogadják majd Szigetköznél. Bár a tetõzés rendkívül magas lesz, az ár levonulása elég gyorsnak ígérkezik. Erõsen bízom benne, hogy -2002-höz hasonlóan- ezúttal sem lesz semmi komolyabb baj errefelé.
A teljes igazság kedvéért meg kell írni, hogy Gönyûn nem lehetséges gátszakadás, minthogy az egész község magasparton feküdvén, nincs is gát.
A Szigetközzel más a helyzet, az majdnem teljesen körbe van véve töltéssel. Az egész területe az árvízi szint alatt fekszik, olyan, mint egy kis Hollandia. 1954-ben pont ezért következhetett be a katasztrofális ár a Szigetközben. Ásványrárónál megroggyant az átázott, régi töltés (melyet állítólag valami ürgeféle állat járatai is át meg átfúrtak). A dühöngõ, szennyes áradat végigszáguldott az alsó Szigetközön, elöntve az összes községet. A régi házak mind tönkrementek az elöntés alatt, hogy emberéletben esett-e kár, nem tudom.
Gyõr szigetközi városrészét, Révfalut északról körtöltés védte az árvíztõl. Ennél pár napra megtorpant az ár, de aztán ez a gát is hirtelen átszakadt, és a víz, mint valami kis cunami, betört Révfaluba. Olyan gyorsan történt mindez, hogy többen fákra másztak fel a rohanó áradat elõl, mely a beszámolók szerint úgy jött, mintha hordók görögtek volna elõre az utcán.
Mivel Révfalu a gyõri medencében, azaz a Szigetköz legmélyebb pontján van, itt a vízmagasság elérte a 3-4 métert: a földszintes házaknak ereszcsatornájáig ért helyenként.
A víz levonulása után mind az érintett szigetközi falvakat, mind Gyõr-Révfalut újjá kellett építeni.
Hozzá kell tenni, hogy 1954-ben a késõ tél, valamint a tavasz is igen csapadékos volt, és az alpesi hótömegek olvadása, párosulva a hûvös, esõs tavasz és kora nyár csapadékmennyiségeivel, hozta létre a rendkívüli dunai árvizet. Érdekes tény, hogy az 1954-es árvízkatasztrófa idején a Duna vízállása jó néhány deciméterrel elmaradt a 2002-es, vagy akár a mostanra várható maximális vízszintektõl. Ellenben nagyon elhúzódó volt az ár, ezért a töltések átáztak.
A történtekbõl a korabeli vízügy levonta a tanulságot, és az elöregedett, rosszul megkonstruált szigetközi gátakat hamarosan újakra cserélték. Így az 1965-ös, az '54-es árnál magasabban tetõzõ, s igen elhúzódó árvíznél nem a szigetközi, hanem a csallóközi oldalon szakított a Duna. Ott nagy pusztítást is végzett az ár, viszont a gátszakadás következtében a szigetközi oldal töltései tehermentesültek.
A mostani áradatot -legalábbis nagyon remélem- jól megépített, karbantartott gátak fogadják majd Szigetköznél. Bár a tetõzés rendkívül magas lesz, az ár levonulása elég gyorsnak ígérkezik. Erõsen bízom benne, hogy -2002-höz hasonlóan- ezúttal sem lesz semmi komolyabb baj errefelé.