Elõre is bocs, hogy kicsit bõ lére eresztem, de olvasgatva a írásokat, sok minden eszembe jutott. Úgy is fel lehet fogni, hogy egy kis ízelítõ, hogy milyen témákat is érinthetünk a májusi találkozón.

Bizony az éghajlatváltozás nagyon szerteágazó probléma. Fõleg, ha azt is megfigyeljük, hogy korántsem a sokat emlegetett tengerszint-emelkedés okozza majd a legtöbb problémát. A hõmérséklet emelkedés és a csapadékviszonyok drasztikus megváltozása fenyegeti a legtöbb embert, de valamiért ez a tengerszintesdi vonult be a köztudatba. A csapadékviszonyok megváltozásával olyan vízhiány lép majd fel, ami alapjaiban rengeti meg a mezõgazdaságra épült gazdaságokat, és ezáltal a Föld éléskamráit is.

Ami a Kiotói Jegyzõkönyvet illeti, az is csoda, hogy életbe lépett. Bár beszéltem olyan emberekkel, akiknek mérvadó a témában alkotott véleménye, és õk optimistán tekintenek a jövõbe. Azt nem tudom tudjátok-e, de az idei év mérföldkõ lesz ezügyben, ugyanis idén kell meghatározni a 2012 utáni (azaz a KJ lejárta utáni) idõszak csökkentési szintjeit. Az EU elég markáns álláspontot képvisel ebben, 2025-ig 15-30%-os csökkentést szorgalmaz az 1990-es kibocsátási szinthez képest. Májusban Bonnban ülnek majd össze az okos emberek, azután decemberben Montreal ad majd otthont ezeknek a - remélhetõleg komolyabb - számoknak.

Ami az örömben egy kis üröm az az, hogy az a bizonyos 2 fokos cél (azaz az ipari forradalom elõtti szinthez képes 2 foknál ne melegedhessen fel a légkör, elkerülve ezzel a katasztrófát) lassan szertefoszlani látszik, ugyanis egyes álláspontok szerint ahhoz 400 ppm (milliomod térfogatrész, azaz 0,04 tf%) szén-dioxid koncentráció tartozik. Erre most jött a friss hír a Hawaii-szigetekrõl, miszerint új rekord gyanánt elértük a 380 ppm-et, és a növekedési ütem is gyorsuló 1,5-2 ppm/év. Ebbõl könnyû kiszámolni, hogy 10-13 évnél nincs több erre, ami ugye 2018 magassága. A katasztrófa elkerüléséért ott abba kell hagyni a tüzelést. No ez persze a wrost-case scenario (a legrosszabb forgatókönyv), de már csak azért is figyelni kell rá, mert az összes eddig feltételezés utólag mindig optimistának bizonyult!

Amit még nagyon sokan el szoktak felejteni, vagy egyszerûbb esetben nem is tudnak az az, hogy az éghajlati rendszer nagyon nagy késleltetéssel dolgozik. Ez azt jelenti, hogy az elõbbi példából kiindulva 2018-ban nem hogy a világvége nem jön el, de az is lehet, hogy semmi különöset nem érzékelünk, esetleg egy erõs hurrikánszezont, vagy egy masszív el-nino idõszakot. Közben azonban már egy olyan útra lépett az éghajlati rendszer, ahonnan nincs visszaút. Vagy legalábbis pár nagyságrenddel hosszabb, mint az az ember gondolná...