Tehát, a szokvány áradásokkal ellentétben vízszint emelkedéskor ahelyett, hogy felgyorsulna a folyó áramlása, teljesen megáll: állóvíz lesz a Mosoni-Duna és a Rába gyõri szakaszából. A mozgásban megállt folyókban leülepszik a hordalék, a víz letisztul, ellentétben az áradó folyóvizek általános zavarosságával, szennyességével. Elõfordult, hogy a letisztulás addig ment: a hídról le lehetett látni a Rába 3-4 m mélységben levõ fenekére, és mint egy akváriumban, úgy lehetett nézegetni a halrajokat. Ilyen visszaduzzasztott áradás, mely nem ment tovább a letisztulás fázisánál, a 70-es évek nyarain nemegyszer 2-3 hetenként ismétlõdött. Most már, miután az osztrák tározók, ill. a körtvélyesi víztározó "megfogják" a kisebb árhullámokat, a gyakori vízszintemelkedés nem tapasztalható.
Nagyobb árhullámok esetén ezen kezdeti állóvízzé válást, letisztulást a szennyes nagy-dunai áradat betörése követi, mégpedig alulról, a Mosoni-Duna nagy-dunai (véneki) torkolata felõl.
Nagyon érdekes, hogy ekkor mind a Mosoni-Dunán, mint a Rábán megfordul a folyás iránya, a víz látszólag alulról felfelé folyik. A csodálatos "akvárium" néhány óra leforgása alatt szennyes sárga "levessé" lesz, mely mindenféle uszadékot, fõleg kidöntött fákat hoz magával.
Jellemzõ, hogy a 2002-es áradás idején a Rába kettõs hídjáról (melynek belvárosi hídfõje az említett Vaskakas étteremnél van) még úszógatyás gyerkõcök ugráltak a piszkos vízbe, s úsztak el a várbástya felé. Most, 2013-ban az illetékesek ilyesmit már nemigen engedtek volna meg.
Egyébként a mostani árvíz is a klasszikus menetrendet követte Gyõrnél: elõször a letisztulás, majd a szennyes áradat alulról való betörése, ahogy a kollégák fényképei is mutatják.
Érdekes módon a Rába önálló áradásai viszonylag ritkák, és leginkább gyors hóolvadáskor fordulnak elõ. A megáradt folyó ilyenkor sûrû vöröses-sárga színt ölt, és valósággal száguld. Nagy-dunai árhullám egyidejû jelentkezése híján azonban a Rába áradása Gyõrre nézve veszélytelen. A város folyóinak vízállását abszolúte a Nagy-Duna vízmagassága szabja meg. Más a helyzet, mikor a rábai és a dunai ár idõben egybe esik. Ez történt pl. 1965-ben, s ekkor Gyõrnél ugyancsak "meleg" napokat kellett átélni.
Sok szó esett a médiában a gyõrújfalui helyzetrõl. Ez a község a Mosoni-Duna partján fekszik, Gyõr fölött 5-6 km-re. Mellékág melletti fekvése eleve limitálja egy itteni, esetleges gátszakadás veszélyességét. Az igazán veszedelmes szigetközi árakat a Nagy-Duna töltésének átszakadása okozhatja. Ez volt a helyzet 1954-ben is, mikor Ásványrárónál és Kisbodaknál szakadt át a gát, és a Nagy-Duna elöntötte Szigetköznek (mely tulajdonképpen a Nagy-Duna és a meanderezõ Mosoni-Duna által közrezárt folyami sziget) az alsó részét.
Ha most átszakadt volna a Mosoni-Duna gátja Gyõrújfalunál, akkor a víz, magában a községben elöntéseket okozva lefelé, Gyõr-Révfalu irányába folyt volna. Azonban még Gyõr elõtt a körtöltés, melynek a mûutat átbocsájtó un. kulissza nyílását homokzsákokkal eltorlaszolták, megállította volna az áradatot. Az 54-es katasztrofális árvízkárokhoz hasonlók ebbõl a gátszakadásból semmiképp nem keletkezhettek volna.
Egyébként az ilyen gátszakadás a legkevésbé sem tréfadolog. A média azt is közölte, hogy a veszélyeztetett gyõrújfalui töltés-szakaszon dolgozókat ellátták mentõmellénnyel (!)
Az ilyen fajta elõvigyázatosság szakításnál fabatkát sem ér: aki ott van, mindenki a halál fia. Apám látta a gátszakadást a Körösök mellett. Azt mondta, a teherautókat gyufásdobozként pörgette a bezúduló víztömeg. Azt mondta, az igazi veszélyt az átázott töltések, illetve a buzgárok jelentik. Az átitatódott földtömegnek érezni a mozgását, ilyen töltésen járva apám (aki pedig katonaviselt, Don-kanyart megjárt öreg harcos volt) halálfélelmet érzett.
A tetõzést követõ néhány napban most is fakadó vizek jelentek meg Gyõrben, a Móricz Zsigmond rakparti szakaszon, az árvédelmi fal aljában. Az úttesten már patakokban folyt a víz, és ha elhúzódott volna a tetõzés, itt bizony házelöntések lettek volna. Úgy látszik, Gyõrben ez az egyik kritikus hely.