A magam lakhelyén tapasztaltakról: Gyõr alatt, egy kicsi víkendház telepen van a házam, közel a vízhez, majdnem pontosan a torkolatban, de még a Mosoni-Duna mellett. Ez a folyó itt már elég széles, és gyakorlatilag az Öreg-Duna öblének tekinthetõ. A torkolattól valamivel lefelé a Gyõr-Gönyû kikötõ építményei találhatók.
A telep magaspartra épült, ezért itt töltés egyáltalán nincs is. Ennek ellenére, illetve amellett, hogy a házat nagyjából 50 m-re megközelítette a víz a tetõzéskor, az ott tartózkodás mindvégig teljesen biztonságos volt. Senkit kitelepíteni nem kellett, szóba se jött ilyesmi. Becslésem szerint a legmagasabb vízszintre még legalább 1 m emelkedésnek kellett volna jönnie ahhoz, hogy a küszöbömig kiöntsön a folyó. A telep legrégebbi épületei több mint száz évesek, és a házak dombon történõ elhelyezésére a régiek nagyon nagy súlyt fektettek árvízveszélyes helyeken. Hogy manapság miért tûnt el ez az okos óvatosság, el nem tudom képzelni. A telep helyének jó kiválasztása mindenesetre most is kifizetõdõnek bizonyult.
Az 1-es fõút Gyõr és Komárom közötti szakaszának azonban vannak mélyebben fekvõ részei, melyek homokzsákolás nélkül víz alá kerültek volna. Ilyenek a környékemen fõleg Gyõrszentiván-kertvárosnál vannak. Az itt folyó árvízvédelmi munkálatok miatt a fenti útszakaszt napokkal ezelõtt lezárták. (Engem, mint ott lakót, persze beeresztenek)
Meghökkentõ, ugyanakkor üdítõ a motorzúgás nélküli csend. Az út a telkemtõl kb. 300 m-re húzódik a Dunával átellenes oldalon, ezért mostanában néha kissé zajos a környék.
Meglepetéssel vettem észre, hogy az út víz felõli oldalán olyan helyekre is nyúlgátat emeltek, ahol ez, és a folyó között homokbuckák helyezkedvén el, veszély legkevésbé sem mutatkozott. Késõbb felfedeztem, hogy a nyúlgát alja bizony ott is nedvesedik, az úton tócsák állnak. A víz átjött, nem a homokbuckák felett, de alattuk!
Az egész magaspart meglehetõsen átázott a pár napos rendkívül magas vízállás idején. A homokos bekötõút a házam elõtt folyton olyan nedves volt, mintha röviddel azelõtt esett volna az esõ. Naplemente után rendszerint köd gomolygott a tengernyi vízzel körülvett vidék felett, misztikus hangulatot kölcsönözve a színnek. A levegõ érezhetõen nyirkos, hûvös, és különös szagú volt.