A helyzet úgy fest, hogy a gátak emelése az, ami nem folyhat a végtelenségig. A meder- és árterek feltöltõdése, az erdõk letermelése, az LNV-k emelkedése, a földek kiégése ellenben töretlen. A szabályozott állapot tehát csak egyre súlyosabb áron tartható fenn a jövõben. A kérdés tehát az, hogy mikor térünk vissza legalább részlegesen a szabályozás elõtti vízgazdálkodáshoz, illetve hogy mennyit késlekedünk e téren?